Ismerkedős hétvége

Hol is hagytuk abba?
Az information shocknál. De még mielőtt folytatnám, egy kitérő arra, hogy mindenki beköltözött arra a félfolyosóra, ahova leginkább tartozom. Na, ugye vagyok én. Velem szemben lakik Elise, a "francia csaj". Mellém ma érkezett meg a Marta nevű spanyol, a nevén és a kinézetén kívül sokat nem tudok róla. Vele szemben van Blanka. Az épület legvégében pedig Milan, vele szemben pedig egy tegnap érkezett német srác, aki kb 200 centi és 120 kiló és ha jegesmedvéből lennék, akkor is félrehúzódnék az útjából. De akár még rendes is lehet, mert meg akart kínálni egy almával. Figyelem, ne legyen félreértés ez csak a fél-folyosó, ettől még másokkal (Timi, Vhampa) simán összeakadhatok a folyosón vagy a konyhában...

Ilyen egy átlagos ház teteje a belvárosban

...vagy a vécén. Ma reggel elfelejtettem magamra zárni a vécét és az egyik (megnevezni nem kívánt) lány rámnyitott majd visítva elrohant, azóta csak távolról láttuk egymást a városban de valami azt súgja hogy egy kínos magyarázkodás fog következni.
Na de szóval azóta is information shock van, azóta is napi kb. 20 új ember. Nem tudom hogy a védekező rendszereim indultak be, vagy a mostaniak tényleg kevésbé jó fejek, de nem biztos hogy mindenkivel szoros barátságot fogok tartani.
És akkor lássuk részleteiben. Péntek délután volt egy gyűlés az egyetemen, ott tudtuk meg a csoportbeosztásunkat az ismerkedős héthez. Mi papíron tizennégyen, a valóságban asszem kilencen voltunk, ebből négy kínai, a többi pedig a nyugati világból elszórva. Aztán persze eljött az a pillanat is, amikor a kínaiak elkezdtek kínaiul beszélgetni, aki tudott, az hollandul, vagy németül, én meg okosan mosolyogtam. A programot illetően, átmentünk a mellénk adott vezető-hökösök koli-lakásába, ott főzőcskéztünk, ettünk ittunk. A Vang nevű kínai és a Timon nevű amerikai tűntek szimpinek, és mielőtt valaki elkezd viccelődni, utóbbi személy idősebb mint az Oroszlánkirály, és perrel fenyegeti a Walt Disneyt :). A kínaiak, és főleg a hongkongiak meg, úgy tűnik, rájöttek, hogy a nyugatiak nem képesek megjegyezni a neveiket, és választanak maguknak angol neveket is, a mi csoportunk két kínai leánmyát Alice-nak és Leslie-nek hívták.
Éjjelre kilenc táncolós-mulatós helyre voltunk hivatalosak, valami üdítőitallal együtt, de ez azzal is együtt járt, hogy negyed óránál többet sehol nem töltöttünk el. Közben Timon bemutatott még két magyarnak, és írt a Máté nevű srác aki a földszinten lakik, hogy találkozhatnánk. És ha ez még mindig nem lenne elég, Slavka most mondta, hogy beköltözött még egy Boglarka nevű valaki, a vezetékneve pedig F-fel kezdődik, és ezen adatok megegyeznek a kettővel alám járó magyaros lányéval, akinek Edit mutatott be pár napja. Komolyan, ha Budapesten lennék, akkor nem gyűjtenék össze ennyi új magyar ismerőst.
És akkor már arra is kitérek, hogy kikérdeztem Slavkát a többi koliról, és azt mondta, hogy ez a legmesszebbi, de se nem a legnagyobb, se nem a legótvarabb. Van, ahol nem zárják a hangot a falat, és ha minden emeleten van egy spanyol, akkor az egész hát nem alszik. Ezért aztán láncreakció indul be, és a ház harmada spanyol. Van, ahol tetvesekaz ágybetétek. Egy másik helyen meg valami bogár van, hollandul mondták, csótány vagy poloska lehet, egy moldovai fiú gyűjtötte őket maga köré de hónapok óta nem lehet kiirtani őket.
Rémisztgetés befejezve, vissza az eseményekhez. Ma délelőtt az egyetem főépülete előtt gyűlt a csapat, a diákok bő fele el is jött, majd kaptunk egy sms-t hogy az egyik vezetőnknek dolga van, a másik meg még nem tért magához a tegnapi mulatozás után. Magunktól kellett volna eljutnunk az északi campushoz, ami jó messze van, és a jelen levő lányok testtömege összesen sem tette ki a 30 kilót, és nem vállalkoztak volna, hogy engem is vigyenek, de szerencsére egy ismeretlen mexikói srác is csatlakozott, aki egyrészt tudta az utat másrészt vállalta az én szállításomat is. Aztán pont amikor megérkeztünk és nyugott körülmények között megkérdezhettem volna, hogy Cortes-t vagy Cuauhtemoc-ot szereti-e, akkor megtalálta a saját csoportját lelépett. Mivel mi kevesen voltunk, öszevontak minket egy másik csoporttal. Kaptunk egy menetrendet (szent schedule), abban benne volt hogy mikor milyen sportban melyik csoporttal mérjük össze tudásunkat.

Így szurkoltak

Általános jellemző volt, hogy a lányok csak nézelődnek és jaj ez nem az ő sportjuk, jaj ez veszélyes, és alig lehetett őket bevonni, asszem négyen voltunk fiúk, nekünk kellett mindent csinálni. A négyből hármat akkor láttam először, a negyedik én voltam. A másik meg az hogy az előző éjszaka után a többség
Első volt a foci. Kikaptunk 2-1-re, de legalább azt az egyet én lőttem, nem is rosszul. Szögletnél hátul "Hlavacska-poszton" ácsorogtam, hátragurították, a rámtámadó védőt megetettem egy csellel, aztán lőttem, bele a második védőbe, de róla pattant vissza elém úgy hogy igazán jól el lehessen lőni, és a kilencesről belőttem a hosszú pipába.

Vezetőnk, Nena röplabda közben - bár a mozdulat salsa is lehetne

Aztán volt egy floorball, abban nagyon simán vesztettünk. Harmadik egy kidobó-szerű játék, csak a világnak ezen a részén "king"-nek hívják azt, akit mi partizánnak. Ezt élveztem és jól is ment, de összességében kikaptunk. Ezután megjöttek néhányan azok közül akik lekésték a reggeli találkozást, őket toltam be magam helyett a röplabdába, és ott őket páholták el, így addig elő tudtam kapni a fotógépet. Közben voltak szünetek, akkor lehetett rúdtáncot és falmászást gyakorolni, utóbbival megpróbálkoztam. Ekkor jött egy "ring throwing game"-nek nevezett valami, nincs kedvem elmondani a szabályait, de abban nyertünk, aztán kosárlabdában is nyertünk, ezeket nem kis részben azért mert a későn jövőkkel Vang is megjött, bár én is szereztem egy-két ügyes pontot. És akkor még volt egy atlétika, ami futást jelentett, én 11 másodperc alatt futottam le 65 métert, hát ezen még lehet mit fejlődni.
Volt még egy salsatanulás is, a próba kedvéért beálltam a leghátsó sorba, de a többnapos gyalogközlekedés és az egésznapos sportolás után nem állt bele a latinos lazaság a lábamba, negyed óra ugribugri után Vanggal másodpercre egyszerre megléptünk a tánctérből.
Este volt vacsora, arra megjött a csoport harmadik része is. Mondanám, hogy ingyen volt, de nem ingyen, hanem a program árába bennefoglalva. Mindenesetre ettem három repetát. Aztán még van egy komédia vagy mi amire el kellene menni, de inkább megléptem az egyik utolsó busszal (nyolckor), hogy még az utolsó boltokat nyitva találjam (kilenc előtt), és csokin kívüli kajám is legyen itthon holnapra. Persze holnap meg valami kultúrprogram van, múzeumlátogatás, városnézés, holland alapszókincs.