Teli gyomor

Jajj, nagyétkű ember nehezen spórol :) Szerdán jól bevásároltam, és egyrészt hihetetlen, 50 eurót hagytam ott (na jó, 47-et mert kártya nélkül a két szememre megadták a törzsvásárlói kedvezményt). Azt hiszem, fogyasztok annyi kaját, mint máshol egy egész család. A bevásárlás olyan jól sikerült, hogy mindkét kezem tőből leszakadt mire hazaértem a zsákmánnyal, de legalább boldogít a tudat, hogy ezen a héten már csak kenyér' kell a boltba menni, sőt jó esetben a jövő hét első felében is. A másik következmény meg az, hogy nézni kell, hogy mi mikor jár le, és lehetőleg még előtte megenni őket. Meg a mélyhűtőt is megtöltöttem, úgyhogy most már nem fordulhat elő az, mint az első napokban, hogy egyféle ételből tudok választani. Amúgy meg a fűszereket kivéve elfogyott minden ehető amit otthonról hoztam, a kolbászt most nem számítom, az lehet hogy megvan még valahol, de a csoki-készletnek végére értem.
Tegnap és ma paprikás krumplit főztem, azt hiszem, először és másodszor életemben. Belement hat virsli, kb. 1,25 kg krumpli, hat paprika (ami nagyobb és ízetlenebb a hazainál), öt paradicsom (sajnos ötös a legkisebb kiszerelés), két hagyma és egy kis szalonna. Az normális, hogy a szalonna leragad, és olajat kell önteni alá? Egyébként finom lett, jó sok szaftja is lett, aminek külön örülök. A maiból adtam egy kicsit Vhampa-Vieternek, azért csak kicsit mert a fűszereket nem bírja, de megette és elkérte a receptjét, mondtam hogy nem tudom, érzésre bele kell dobálni mindent.
Ugye szoktam találgatni hogy a konyha túloldalán levő hat szobában kik laknak, és eddig is hatnál több emberről tudtam, de most még beköltözött oda egy Irene nevű spanyol és egy zambiai mackó. Martával már néha sikerült beszélni legalább két-három mondatot, Emilis viszont teljesen eltűnt a társaságból, amikor kijön a konyhába enni, akkor is csak a tányérjába néz és annyi. Állítólag Milan már beszélgetett vele egyszer.
Elise szerdán másodszor is főzött nekem, aztán jól kipletykálkodtuk magunkat, azóta pedig megint alig szól hozzám. Ja, Milan és Elise felváltva mondogatják nekem, hogy mért és mennyire nem bírják a másikat. Közben gondolkodom, hogy a bolyais lányoknak kijáró "drága gyermek" megszólítást hogy lehet lefordítani külföldire; talán úgy hogy "my sweet child".
Szerdán volt az történelmes órám szemináriuma, na arról majd a reneszánszos blogra írok, de azért örömmel látom hogy bizonyos műveltségterületen nem csak a diákokat múlom felül, hanem a tanárt is. A lényeg azonban az hogy óra után megtámadott egy őshonos holland a folyosón, hogy ugye én magyar vagyok, mert ha igen, akkor járjak el a finnugrisztika szakosok összejöveteleire. Nagyon szívesen, jé, itt vannak finnugrisztika szakosok, nahát, eddig csak az üres óráikról hallottam. Hát igen, vannak páran, de leginkább finn szakirányosok, azt mondja ő is az. És mi visz rá egy hollandot, hogy finn szakra jelentkezzék, az hogy a finnek is szőkék, vagy mi? Ááá dehogy, a zene - és közben megvillan a Nightwish-os kitűzőkkel teleaggatott táska. Na ha ez így megy, akkor az égre szerelt hangszórókból fogok Csürrentőt játszani, és akkor sok magyarszakos lesz szerte a világban. A lényeg az, hogy elkérte az emailcímemet és a facebook elérhetőségemet (Dániel Görög és koncentrálj a szemüvegre), hogy majd keres. Edit azt mondta, hogy őt is lekáderezték aztán azóta se hívják sehova. Hát remélem azért engem fognak.
Csütörtök kora reggel volt a magyaros órám, jól megbeszéltük a film összes kérdését, a végén azt mondta a tanárnő, hogy jó meglátásaim vannak, és most büszke vagyok.
Ja meg mostam is, ugye Mama nélküli élet kihívásai, következő fejezet, csak otthon valahogy jobban megy, és összehajtva jönnek ki a ruhák a processzusból itt meg egy nedves kupac volt az egész.
Gargantua kedvéért írok egy bringás kirándulásról, tegnap délután esett meg, hogy két könyv (Esőisten, Don Quijote) társaságában eltekertem a Stadsparkba, ahol legelésztem, futgolf meccseket néztem, és olvastam. Ma gyalog mentem a bankba, ehhez már kabátot kellett venni, aztán a környék előtt jutott eszembe hogy az útlevelet és az önkormányzattól kapott regisztrációt otthonhagytam, úgyhogy tettem egy jó kis egészségügyi sétát az esőben, majd hazatértem.