Második órák

A koli utcájának eleje

Most átestem a ló túlsó oldalára, egyszer véletlen működött a fényképezőgép és annyi fotó készült, hogy egy bejegyzéshez el sem fognak férni. Úgyhogy mostanra az utcaképeket válogatom ide, mint ízelítőt a város hangulatából.
Tehát, szerdán jól itthonmaradtam és megírtam a házit az első szemináriumra. Bizony, van olyan óra, ahova az első órára már elkészített feladattal kell bemenni. Vagy legalábbis kellene. Szóval, ez a History of international relations-nek a szemináriuma volt, és mintegy negyed óra alatt meg is találtam a termet, és legközelebb meg már emlékezni is fogok rá, sőt még a Harmónia két hátsó bejáratát is megtaláltam.
Ugyanaz az úriember tartotta a szemináriumot, mint aki az első előadásokat fogja. Diáknak voltunk kb. tizenöten exchangesek és minorosok, azaz itt legalább mutatóba láttam hollandokat. Persze nem velük beszélgettem, hanem egy olasszal és egy bolgárral, de legalább látom, hogy vannak itt holland őslakosok is. Félve mentem be, hogy jaj mi lesz velem, hogy a háromból csak két könyvem van meg, jaj jaj, aztán a helyszínen kiderült, hogy ami nekem nincs meg, az csak egyvalakinek van meg, és egyébként is talán öten vagyunk akinek van házija. A tanár úr nem akart nagy balhét, mindig minket szólított fel, és mondtam okosakat neki. Aztán mintegy 45 perc alatt elfogyott a házi, és elfogytak a témák, akkor kaptunk még egy kis fejmosást, majd véget is ért az órarend szerint 120 perces óra.

Grote Markt

Hazajövetel kövben lemértem, hogy a Grote Markttól hazáig a várakozás nélküli buszút 28 perc, gyalog kb 35. Vagyis ha csak az idő számít, akkor nem érdemes beállni a megállóba várakozni (fél óránként jár a busz), hanem el kell indulni akár gyalog is. Azért ilyen lassú a busz, mert kitérővel jön, és különben is a belváros kis utcáin legfeljebb biciklistempóban jöhet.
Itthon volt egy lakógyűlés, amitől azt reméltem, hogy végre kiderül, hogy abból a 20 emberből aki a mi konyhánkat használja, abból ki az a 12 aki tényleg és biztosan itt lakik. Aztán négyen jelentünk meg a helyiek közül, Elise, Timi, Simon és én. Slavka jól előadta, hogy hogyan mikor kinek kell rendberaknia a konyhát, és annyi. Este tízkor van ellenőrzés, ha akkor mosatlan konyhacuccot talál, azt megsemmisíti.

A csatorna ami körülveszi a belvárost

Este volt az ismerkedő hét búcsúbulija. Még odafelé a buszon megszólított két ismeretlen német gyerek, aztán együtt mentünk oda. Mondtak érdekeseket, hogy ők aztán simán vesznek 10 euróért lopott biciklit, csak nem bünteti meg őket a rendőr. A buliban aztán nem sok ismerőst láttam, egyedül meg nem olyan jó, úgyhogy egy még viszonylag emberi időben hazaindultam. Hihetetlen tömeg is volt, többnyire lépni sem lehetett, és hosszú tömött sor állt kint.
Ugye dzsungel volt a dress code, azon belül is leginkább Tarzan. Én a sárga alapon kutyatappancsos Kozelito-mezt vettem fel, azzal hogy én leszek a jaguár. De ha azt hittem, hogy ez kreatív, akkor tévednem kellett. A helyszínen csak úgy tobzódtak a bunkósbotos ősemberek, a gépfegyvertöltényláncos Rambók, állatjelmezek kígyótól tigrisen át elefántig.

Egy kis utca a "környék előtt"

A csütörtököt a holland donderdag-nak hívja. Nem vicces?

Herestraat, ezen megyek be ha gyalog vagyok

Szóval ma volt órám a hollandiai finnugrisztika-szakosokkal. A termet nehezen találtam meg, mert több ugyanolyan számozású terem van, és szám előtt álló nullák számából kellett volna valahogy rájönnöm, hogy másik emeletre kellene mennem. Úgyhogy éppen odaértem kezdésre, és üres terem, sehol egy diák, sehol egy tanár. Szerencsére a terem ajtajára ki volt írva, hogy mik az órák, és oda volt téve az enyém is. Aztán öt perc késéssel feltűnt Zsadányi tanárnő, úgyhogy személyesen is volt alkalmam találkozni vele, ennyi levelezés után. Mint kiderült egyedüli diák vagyok, mert ez egy olyan MA szak órája, ami alatt még nincs meg a BA. Valaha volt, csak átszervezték, és a régiről nem lehet ide jönni, az új pedig nincs meg.
Az óráról... mit mondjak? Lesz, beszélgetés lesz, beadandó lesz, vendégelőadó leszek a tanárnő egyik másik óráján, és így tovább. Most tanulás nem volt, csak a dolgok megbeszélése, és a feladatok kiosztása, jövő órára egy filmet kaptam szigorú megnézésre. Aki beszól, hogy ez kevés, azzal megnézetem a filmet, aztán bőghet. Amúgy a tanárnő felajánlotta, hogy bármiben segít amiben tud, ami ugyanannyira kedves mint megfoghatatlan dolog.

Meg még egy kis utca a belvárosból

Azóta meg jöttem haza, még egy kis adminisztálás, meg még egy kis shoppingolás, meg egy kis tanulás. Kezd bosszantani, hogy a bankkártyám, az itteni diákigazolványom és a mosoda-kártyám még mindig nem jött meg.
Holnap reggel sprintelek a rendőrségre biciklit szerezni, este pedig Lieuwe-vél és a másik két mentoráltjával vacsorázunk.