Canga

Mint már mondottam, ma volt az a nap, amikor a rendőrség által begyűjtött-elkobzott-megtalált-csatornából kipecázott bringákat occsóért eladják.
Ezen célból Mamula reggel négykor ébresztett, némi kómás támolygás után elindultam, és ötkor előtt már ott is voltam a helyszínen. Érdekes látvány egyébként a Grote Markt ötkor, akkoriban érnek véget a bulik, és indulnak haza az éneklő-ölelkező-veszekedő népek, a tér közepén lovasrendőrök vigyáznak, a sikátorokban sötét képű alakok nézegetik a biciklik lakatjait...
Ja, még tegnap vettem láncot-lakatot. Arra gondoltam, hogy ha valaki nagyon el akarja lopni a bringámat, az úgyis megteszi, és akkor nem éri meg drága lakatot venni, mert az is elmegy vele. De Zsadányi tanárnő rábeszélt, hogy bizony akár 30 eurós bringára is érdemes 20 eurós lakatot tenni, mert a mesterek fogókkal dolgoznak, és van az a lánc amit hétköznapi fogó nem tép el. Úgyhogy 16 euróért egy centivastag vas láncot vettem, azt hiszem, önvédelmi célra is kiválóan alkalmazható példányt.
Na hát meg is találtam a 18-as számot, és nem volt ott senki, hihetetlen volt, hogy én vagyok az első, de amikor később se jött senki akkor gyanús lett a dolog, és rá kellett jönnöm, hogy egy utcával arrébb vagyok a kelleténél. Akkor átmentem a jó helyre, negyed hatkor álltam be ott a sorba, és körülbelül harmincadik voltam. Az előttem levők között volt egy János nevű magyar, ő mondta, hogy két órát aludt, de szerintem sokan voltak akik az esti buli után már egyből oda mentek.
Szóval negyed hattól hétig mozdulatlanul egy helyben álltam. Közben lassan feljött a nap. A sorban előttem álló indonéz srácot az anyja kísérte el, és folyamatosan próbáltak előrefelé tolakodni, ahonnan visszadobálták őket, mögöttem meg egy szélte-hossza egy svéd lány állt, így egyik szomszédom sem ítéltetett méltónak arra, hogy beszélgessek velük. Közben gyorsan nőtt a sor, szerintem aki hat után jött az már nem kapott bringát, tippre legalább kétszázan álltak még mögöttem. A járókelők egy része hülyének nézett minket (minek áll sorba reggel hatkor száz ember?), mások elénekelték ezt a nótát:
http://www.youtube.com/watch?v=GugsCdLHm-Q
6:58-kor megjelent Máté, és mondta, hogy ő nem áll be kétszázadiknak, vagy hazamegy, vagy betolakszik. Itt gyorsan átfutott az agyamon, hogy neki van pálinkája, nekem meg nincs, úgyhogy beengedtem magam elé, és ekkor rögvest meg is indult a sor, kiosztották a sorszámokat. Én az 507-est kaptam.
Mivel a bolt kinyitásáig még volt időnk, és én erősen átfáztam, beugrottunk a Harmóniába egy kávéra. Csak automata volt, és arra is ki volt írva, hogy csak 1 eurónál kisebb címletet fogad el. Úgyhogy Máté bedobálta az összes tízcentesét, lenyomta a gombot, mire egy másodperc alatt az egész kávéja beleömlött a lefolyóba. Ugye az asztal végében voltak a poharak, de kómásan nem vettük észre. Nekem rendesen kijött a kávé, aztán összedobtunk még egy adagnyit, hogy Máté is ihasson, de 45 centnél beragadt a gép, és onnantól se ki se be nem ment semmi. Hát így jártunk. Közben sikeresen otthagytam a sorszámomat a kávépulton, az utcáról kellett visszafutnom, és már voltak ott, szerintem tíz másodperccel később már nem lett volna meg a cetlim.
Itt megint várakozni kellett egy órát, sokan hoztak magukkal szendvicset, vízipipát, akármit. Itt csatlakozott hozzánk a már említett János, és kiderült, hogy két Máté van a kollégiumban, az egyik akivel élőben találkoztam, és egy másik, akivel leveleket váltottam, de én eddig azt hittem, hogy ez azonos személy. Aztán 8:30-kor elkezdték 450-es sorszámtól beengedni az embereket. Hát, mi csak a harmadik eresztésre mehettünk be.
Mindjárt az első bringa az ajtóban olyan gyönyörű volt, hogy kedvünk lett volna felmarkolni, mígnem megláttuk rajta a 220-as címkét. Hát bizony az árak nagy csalódást okoztak. Az előre beharangozott 25 euró azokra a cangákra vonatkozik, amiket nem mertem volna kiszedni a tartóból, attól félvén, hogy a kezemben esnek szét. És az igazán jó példányokért 200-300 eurót is kérnek, általánosságban csak annyival volt olcsóbb a hely a rendes használtbringa-kereskedőknél, hogy inkább megérje ide jönni.

Biciklisták és egy parkoló a belvárosban (nem mai kép)

Némi válogatás után egy 80 eurós példányt néztem ki magamnak. És vele a reményt, hogy itteni tartózkodásom alatt nem kell majd szervizbe menni. Szürkészöld, Union márkájú, jelzésnyi rozsda, egyébiránt alkatrészek megvannak és jó állapotban vannak, lámpák működnek, fékek működnek. A váltó egykori helye még látszik. A hátsó keréken volt még egy speckó zár, ha két zárat izzítok rajta, akkor csak nem lopják el. A kerekek laposak voltak, de ott helyben fel tudtam fújni. Közös fotó még nincs, majd lesz.
Neven gondolkodom. Igazából két lehetőség van, vagy Linkus, vagy valami nagyon sznob reneszánsz név, mint Erasmus, Rabelais és társaik. Ja meg titkon abban is reménykedem, hogy hazamenet táján el tudom adni.
Hazafelé nagy élvezettel csengettem le a gyalogosokat az útról. Gyalog kb. 40 perc lett volna, öreguras tempójú kerekezéssel 16 perc plusz lelakatolás.
Na szóval a tervezettnél jóval drágábbért, de lett bringám, amivel tulajdonképpen groningeni városállampolgárságot is vettem.
Most pedig alszom.
P. S. Aludnék ha egy markoló nem dolgozna az ablakom alatt, ahol ráadásul tiroli stílusú sramlit bömböltet a sofőr.