Első órák és egyebek

A szinten lakó német medve, akinek továbbra sem tudom a nevét, beszólt nekem a sünpapucs miatt (What's that man? Are you f... kidding?). Bezzeg ő amikor a hétfő esti Dutch party-ba ment (ahova én nem), akkor simán felvett egy olyan rikító narancssárga dresszt ami a talpától a feje búbjáig teljesen befedte, igen, még az arcát is, és Simonnak kellett a fejére ráhúznia a cuccot, és becipzárazni. Úgy nézett ki benne mint egy teletabi. Sőt még durvábban, mert az arcát is fedte a ruha.
Nos, megvoltak az első órák is, most már kettő. Még kapkodom a levegőt. Ugye otthon a háromkredites órákhoz vagyok szokva, ahol az a módi, hogy na akkor a következő hétre olvassunk el két verset. Itt a kisebb óraszám (három kurzus miatt négyszer van jelenésem hetente) ugye több, jelesül tíz kredites órákat jelent, és tanulmánykötetben mérik az olvasnivalót.
Hétfő este volt az első. Rigó kedvéért busszal mentem be, de vettem képeslapokat útközben. A Grote Markton egy euró volt darabja, két utcával arrébb 95 cent, gondoltam hogy a belváros határában biztos 90 lesz, de 85 volt :). Viszont emiatt bementem korábban, másrészt pedig egy órával később kezdődött az előadás, úgyhogy vagy két órát csatangoltam céltalanul.
Az óra maga, History of International Relations 1 egész tűrhető volt, 120 perc, közepén kis szünettel, majdnem 300 ember, idősödő, felkészült előadó csepp humorral. Megtudtam például, hogy Dánia és Kanada évek óta veszekszik egy másfél négyzetkilométeres szigetért, ami lakatlan, de még növények se nőnek rajta, csupasz szikla, és mennek a jegyzékváltások, és mindkét hadsereg már többször partraszállt (persze gondosan akkor amikor a másik hadsereg nem volt ott, nehogy tényleges agresszió legyen), és leszedte a másik zászlaját, és kitette a sajátját.
Na jó, mindegy. Sikerült elintézni hogy Sara a finn mellé üljek akinek végig ápolgatni kellett a szívét a sok tanulnivaló okozta depressziója miatt, de legalább elmondta, hogy miket kellene készülni. Szerdán lesz a szeminárium, addig be kell szerezni három book-ot, azért nem könyvet írok, mert magyar fogalmak szerint ebből kettő füzet, vagy még az sem, és hogy mennyi feladatunk van már az első szemináriumra is, az általam korábban címről is ismeretlen könyvekből, és hogy hol lehet ezeket beszerezni, természetesen a három egységet három külön helyen.
Tegnap volt még a Dutch party, az ESN azaz az itteni HÖK és mentor-rendszer legnagyobb bulija, majdnem mindenki ottvolt, de én nem. Nemtommi volt tegnap este. Ja, a második emeleten volt egy kis iszogatás-beszélgetés. Ja és előtte megalkottam az első igazi főzésemet a kiköltözés óta, currys csirke volt krumplival, és jó volt. Simonnal egyszerre voltunk a konyhában, én sót kértem tőle, mert azom nem van, ő meg azt hogy a házi gyrosához a szalonnát megsüthesse az én currys olajamban. Kingóca, valahogy így néz ki a kolis élet, ugye? Amúgy azt mondta, hogy tetszik neki a kajám, és meg is ettem az egészet, és kevés volt, csak egy csirkemell és saccra fél kiló krumpli fogyott.
Ma délelőtt még itthon voltam, gyorsan elolvastam Morus Tamás Utópiáját, hogy legyen fogalmam az utópiákról. Ugye az utópiás tanár üzente meg, hogy jaj de örül, látja a korábbi jegyeimet, mennyi jó kurzust végeztem, hát az a baj, hogy valószínűleg a BA-s irtudos fantomórák címeitől ragadtatta el magát.
Délután amúgy megint még óra előtt bementem a citybe. Az adminisztatívával nem tudtam haladni, mert ahhoz tudni kéne hogy tulajdonképpen itt milyen szakosnak is számítok, azt meg internet nélkül esélyem sincs kideríteni.
De azért rájöttem, hogy most mivel fogom kijavítani a legutóbbi bejegyzést, hát azzal, hogy van rendes piac a belvárosban, de csak kedden és pénteken. Mit lehet kapni? Gumókat nagy mennyiségben, husit, sajtokat, sok-sok különleges és ahhoz méltóan drága sajtot, volt egy krumplis stand vagy 10 féle krumpliva, egy teás, onnan majd veszek is valami finomat, és halasok. Huhh, az ugye büdös, de nem ez a lényeg, hanem hogy a méterhez közeli tengeri halakat simán egészében árulják, meg a 20 centis rákokat is. Fotó nincs, mert meghaltak az elemek, legalábbis az a csapat amit most vittem magammal.
Aztán mentem a könyvekért, az elsőt megtaláltam a boltban, az volt 41 euró, de a négy szép szememért elhitték hogy diák vagyok (ugye itteni diákigazolványom még nincs), és ezért csak 37. Aztán mentem a Harmonie-be, vagy ha így tetszik, a Harmóniába, Hermionébe, ott összefutottam a sportnapról ismert Niccoló nevű olasszal, és felavattuk a kari kávézót, majd 12 perccel becsöngő előtt elmentem a történelem szak titkárságára. Ott a kezembe nyomták a második füzetet és megmondták, hogy hol lehet kapni a harmadikat. Még volt hat percem, úgyhogy ott is beálltam a sorba, aztán mondta a pultos, hogy hat munkanap múlva jöjjek vissza, addigra előhozzák a raktárból. Hát na addigra már a második szemináriumon is túl leszek. Névre szóló cetlit adott, mondtam neki, hogy Dániel Áron Görög, ebből elsőre a D-t sikerült leírnia. Megmutattam neki a jogosítványomat akkor leírta, hogy Daniel Aron, mintha az Aron lenne a családnevem, akkor kellett elmagyarázni, hogy nem még van ott egy Gorog is. De azért örült, és ő is járt már Budapesten.
Mindezek után a tervezett 60 perc helyett mínusz 30 másodperc állt rendelkezésemre, hogy megtaláljam a következő órám helyszínét a hírhedten követhetetlen felépítéssel és logikátlan teremszámozással bíró Harmóniában, de egész jól megoldottam.
Mit mondjak az óráról? Ez a "Imagining Worlds: Early Modern Utopias" nevet viseli. Kábé tizenöten voltunk, meg a tanárnő, a tizenötből egy magyar és két finn a többi valami nyugati. A finnek a végén leléptek mielőtt szóbaállhattam volna velük, nesze neked rokonság. Most még leginkább csak bemutatkozás és alapozás volt. De hála Istennek (és a tanárnőnek) itt nincs 25 féle tankönyv, hanem a most kiosztott sillabuszon van hogy mikor mit kell olvasni, ami nagyrészt elérhető az interneten. Viszont a mennyiség igen tekintélyes, azzal persze szerencsém van, hogy a jövő hétre Morust kell olvasni :) A jegyszerzéshez évközben az óráról órára való igen tekintélyes készülés mellett kell két "kis" és egy nagy esszé, összesen minimum 10.000 szó terjedelem, az annyi mint a BA szakdolgozatom volt, csak ezt angolul.
Óra után mentem ismerkedni a tanárnőhöz, és valamiért azt hiszi, hogy okos vagyok, most ezt vagy a már említett fantomkurzusok címei miatt, vagy a szögletes szemüvegem miatt, és nem tudom, hogy lehetne ezt a látszatot legalább a jegyadásig fenntartani.
Este volt egy össznépi mozizás az ESN szervezésében, a Ted című nagyon bugyuta filmet néztük meg, senkinek nem ajánlom. Na jó azért jó volt, sok humorral, de aztán egy annyira közhelyes hepienddel mint a pinty.
Az Eszter nevű spanyol és a Daniella nevű kanadai társaságában néztem a filmet, és ez azért fontos mert a kanadai volt az első aki politikára kérdezett tőlem, aljasan ennél burkoltabban, de gyorsan lezártam azzal hogy elected government, free market, free press, like any other Jurópean country, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, kicsit kevesebb a pénz de ugyanaz, majd rátereltem a szót a spanyol gazdaságra, ami szerencsés volt mert az Eszter (Esther?) economicsot tanul és fejből elmondta az összes adatot a terelőtémában.
Itthon a második emeleten tömegével tanyázó spanyolok meghívtak minket egy vacsorára valami krumplis-tojásos palacsinta volt, nem sok, de legalább ingyen. Amúgy szörnyűek a spanyolok, épp elkezdtem beszélgetni az egyikkel (nem értettem, hogy Maria-e a neve vagy Alice, de a kettő közül valamelyik), amikor kiderült hogy nem beszélnek nyelveket, és onnantól az Oszkár (Óscar?) nevű srác tolmácsolt, ő az egyetlen közülük aki rendesen beszél angolul, csak ő meg be volt szívva. Annyi közérdekűt azért kiderítettem, hogy még a madridiak többsége sem szereti a királyt, mert sokba kerül.
Még egy görög gyerekkel beszélgettem rendesebben, elfelejtettem a nevét, de ő már értékelte, hogy mi a vezetéknevem, és ő maga mondta, hogy az ouzo és a raki ugyanaz, és a görög és török kávé ugyanaz és sokminden ugyanaz. Kivéve, hogy az ouzo elfehéredik vízzel keverve, a raki meg nem, és nem hitte el, hogy de igen. Rétestészta? Yeeees!
Amúgy ez explicite el is hangzott és nem az én számból, hogy bár hivatalosan nincs közösségi szoba, de a használat alapján Phoebe szobája és az a bizonyos erkély a hozzá tartozó konyhával együtt azok a közösségi szobák. Slavka is kihirdette, hogy ha sürgősen keressük, akkor vagy a saját szobájában találjuk meg, vagy Phoebe-ében.
Na ennyit mára, talán hihető, hogy fáradt vagyok. Holnap délelőtt megírom a leckét, vagy ha nem akkor valamit kitalálok, mert délután van a HIR-szeminárium, kora este lakógyűlés itt a koliban, és a naposság felosztása, késő este pedig az ESN-hét búcsúbulija. Azaz senki ne akarjon megkövezni, ha holnap nem írok.