A student house

Eljött az idő, hogy felhagyjak azzal, hogy minden lépésemről egyesével beszámoljak és a fontosabb események mellett tematikus cikkek jelenjenek meg itt. A mostani cikk témája a kollégium, vagy a hogy az itteni angol tájszólásban mondják, student house, mert erről így még nem írtam.
A házról egészében nincs képem, a mosoda honlapján van egy jó: http://www.miele.nl/apps/vg/nl/miele/Miele005.nsf/LookUpPage/InloggenLocatieUK?OpenDocument&menuid=3&lang=EN
és itt vigye az egeret a Diaconessenhouse felirat fölé, kattintás nélkül a nyájas olvasó. Ugye van A és B épület, a kép a B-ről van, és én az A-ban vagyok, de eléggé ugyanúgy néznek ki.
Valaha kórház volt itt, egyesek azt mondták, hogy bizonyos klinikák még tavaly is üzemeltek. Ha jól értettem, akkor a kórház nővérszállójából lett kollégium, gondolom keveset kellett átalakítani. A többit lebontották/lebontják. A mosoda honlapján levő kép bal oldalán levő épület helyén pl. most füves semmi van; a megmaradó két épületnek az utcától távolabbi vége romokra néz.

A folyosó

Van egy földszint, és rajta három emelet, elvileg mindenhol 24 lakószoba, az épületenként 96, és van néhány kétszemélyes, és úgy kijön a kereken kétszáz lakó. Erre jut három student manager aki gondoskodik összes bajunkról és kordában tart minket, és amellett ugye egyetemi hallagtók ők is. Az enyém ugye Slavka, a másik kettő Anne és Mawdo, és nagyon praktikusan két épületre három student manager van, pont szabályosan el lehetet osztani.
 Az épületek közepén és két szélén van lépcső, és az egynegyednél és háromnegyednél vannak a konyha-fürdőszobák. Én inkább feljövök a legelső lépcsőn, és végigjövök a saját emeleten, mert a mi emeletünk másik végén lakókat jobban kedvelem a földszintieknél. Sőt, a földszinten soha semmi élet nincs, valószínűleg ülnek a szobájukban és fotoszintetizálnak. Ja, és panaszkodnak arra, hogy az ő vécéjüket használja vagy 40 ember.
Szóval van az a folyosószárny, ahol 12 ember lakik, és ugyanazt a konyha-fürdőszobát használják. Közösségi szoba sajnos nincs, a konyhát használjuk erre. Akkor még egy kísérlet, hogy felsoroljam, kik laknak itt. A mi hatosunk: Milan a német, Emilis a litván, Blanka a magyar, Marta a spanyol (és az a 3-4 vendége aki most nála lakik), Elise a francia, és Pici Röfi, a magyar. Igazából Martával és Emilisszel még nem sikerült lényegi beszélgetést folytatni. Ha nem lenne egyértelmű, Emilis férfi név.

Simon és Slavka a konyhában

A túlsó hatos kezdődik a két ruandaival, Vhampa (akinek az igazi neve Vietű vagy Vieter vagy ilyesmi de annyira lehetetlen megtanulni...), a másiknak is hasonló lehetetlen neve van, és eddig két angol szót hallottam a szájából, a hello-t, és azt hogy "lu", ami valószínűleg arra utalt, hogy jogot tanul; Timi; Simon a német, akinek valami G-s vezetékneve van, ami hasonlít a Garfunkel-re; a "medve" akit igazából Onur-nak hívnak és török-német keverék, és akkor még mindig van egy szoba... Az vagy Jess(ika), a brazil-német, vagy Jeanine a német. Azért nem lehet tudni, mert néha társasági alapon megy a főzés helyszínének kiválasztása, a vécé kiválasztása pedig ahogy a szükség hozza.
Egyébként teljesen szabályos elrendezésben vannak a szobák, párosával egymással szemben, mentálisan egész jól be lehet fogni hogy mi hol van. A mi emeletünk tőlem távolabbi (bejárathoz közelebbi) végében van a mosoda, hogy más emeleteken mi van ott azt nem tudom. A második és harmadik emeleti konyhákhoz tartozik erkély, ezekről már sokat írtam. Lejjebb nincsenek.
A folyosót gyakran szakítják meg az ajtók, aminek meg van az az előnye, hogy a szagokat el lehet zárni (csak a konyhát nem a vécétől), de az a hátránya is, hogy nyikorognak az ember után. Van két vécénk, két mosdónk és másfél zuhanyzónk, fizikálisan kettő, de az egyikben ruhát szárítanak, és az használaton kívülre került.

A kilátás az asztalomtól

A szobák 18 négyzetméteresek, ami elég úrias, nekem is van itt néhány négyzetméter amit tulajdonképpen semmire nem használok. A bútorzat csekély, egy ágy, egy asztal kislámpával, egy szék, egy kuka, egy akasztós szekrény és néhány polc. A többiek szerint nekem több polcom van, de szerintem jó is, mert különben a földön tárolnám a cuccaimat.
A falak közül három van falból, egy pedig üvegből. Akik a másik épület felé néznek azoknak minden mozdulatát látja a túlsó épület 50 embere. Persze van függöny, de akkor is. Állítólag azért, mert a hollandok nem szoktak kukkolni, de azért ez így szokatlan. Annak ellenére, hogy ennyi az ablak, két kis részt lehet bukóra kinyitni, azt egész nap nyitva tartom, csak sötétedés és lefekvés között nem, a nyuszikák miatt. A konyhai ablakok egyáltalán nem nyithatók, ott ventilátor van, meg persze a tűzjelző ami becsipog ha nem ventilálsz főzésnél. Olyan büszke voltam, pár napja miattam is bekapcsolt a tűzjelző, és senki meg se moccant rá :).

Az ágyam

Amúgy a szobában alapvetően minden fehér, engem kevéssé zavar, mert a szétdobált cuccaim biztosítanak színeket, a lányok némelyik jól kidekorálta a szobáját. A falra nem raktam semmit, a Kingóca által készített maci a polcról figyel, és ő tartja Rigó képeslapját, a Mátétól kapott szobrocska a polc merevítőjébe kapaszkodik, más dísztárgyam asszem nincs.