Information shock

Lassan már szokás lesz, hogy mindig másnap jut eszembe hogy milyen címet kellett volna adnom az előző bejegyzésnek. Na hát most itt a tegnapi cím. Legközelebb meg majd megírom, hogy a mostaninak mi a címe. De a tegnap esti kommentemből talán lásztik, hogy akkor is még vagy 20 új embernek kellett volna megjegyeznem legalább a nevét-országát-szakját, meg fiúknak a kedvenc focicsapatát is.
Hogy mi volt ma? Reggel kényelmesen elaluszkáltam fél tizenegyig, azt hittem addigra már mindenki elment, aztán amikor kimásztam a szobámból, akkor láttam, hogy az egész társaság ott ül kómásan a mi konyhánkban.
Hogy mindenki értse: A Diaconessen House-nak, ahol lakom, van két épülete, enyém az A. Minden épületnek van négy emeletem, földszinttől harmadikig. Én az első emeleten vagyok. Egy emeleten van 24 szoba, amit a központ lépcsőház két részre oszt. Vagyis 12 szoba van, akikkel ugyanazt a konyhát-fürdőszobát használjuk. Társalgó nincs, a konyhában szoktunk társalogni, ahova mély megfontolással négy széket raktak, úgyhogy én többnyire a használaton kívül főzőlapokon szoktam ülni. Ja és a konyha-fürdő is felezi a folyosót, szóval hat-hat szoba van egy oldalán. A tizenkettőből nálunk ugye van három magyar, egy német, de lehet hogy kettő mert van az a német lány akiről nem tudom, hogy hol lakik, de mindig itt mászkál, egy francia, és két afrikai, abból az egyik a ruandai lelkész, akinek valami nagyon afrikai neve van, ezért a Zaránd Rafting nyomán Vhampa-nak fogom hívni, és van valami afrikai nő, akit eddig egyszer láttam. Még van néhány üres szoba, amibe meg majd jönnek. Bár ki tudja, lehet hogy ma jöttek.
Azt hiszem összességében nagyobb ez a koli, mint ami ideális lenne. Tanultuk, hogy egy ember egy közösségben 148 arcot tud számontartani, úgyhogy elvileg mindenkit megjegyezhetnék a mi épületünkből, de nem lehet 100 emberről számon tartani hogy hova jár, hogy van, mik a szokásai, mik a tulajdonságai, és 100 emberrel nem lehet együtt főzni vagy együtt szórakozni. Lásd a tegnapi sokkot.
Szóval, késő délelőtt elindultam az egyetem felé, gyalog. Útközben utolértem egy társaságot, akikről múltkor azt írtam, hogy Milan haverjai, de azóta kiderült, hogy ők is ebben az épületben laknak. Név szerint az Oriol nevű katalán, és a Tom és Marcin/Martin nevű lengyelek. Csatlakoztam hozzájuk, de Oriol tegnap lesántult és alig haladtunk, ráadásul meg kellett állni a patikában, és a bicikliboltokban. Legalább felmértem a kínálatot, használt cangák kb 100 és 250 euró között vannak, egy-kettő van 100 alatt is, de ahhoz hozzá sem mertem nyúlni, nehogy az én kezeim között essen szét. Gazdátlan cangára lecsapni nem érdemes, mert szokott igazoltatni a rendőr, és ha nem tudom igazolni, hogy legális boltban vettem, akkor 340 euró a bírság. Talán már írtam, hogy a rendőrség havonta eladja a megtalált-ellopott és egyéb gazdátlan bicikliket, és ott 30-40 euróért lehet kapni használható példányokat. Megnéztem azt a helyet is, ahol az árusítás lesz jövő pénteken. Fél kilenckor kezdődik az árusítás, és tanácsos órákkal előbb, mondjuk hatkor beállni a sorba. De mivel már rengeteg embertől hallottam, hogy hatra kimegy, nekem illene ötre kiérnem.
A bejegyzés írása közben jött egy körlevél a ház lakóinak, ebben látok még egy Mátét, akkor négyen vagyunk magyarok. A postacímem pedig: Dániel Görög, Van Ketwich Verschuurlaan 82, 9721SW, Groningen, Hollandia. És Diaconessenhuis és A-119, de ezt nem kell ráírni a borítékra.
Nos, kiderült, hogy a lengyelek kábé ugyanazokat akarják elintézni az egyetemen, mint én, úgyhogy oda is együttmentünk, Oriol meg elkísért minket jófejségből. Cserébe megmondtam neki, hogy tegnap kikapott a Barcelona. Végre volt alkalmam személyesn találkozni Annelies-szel, akinél júniusban kikönyörögtem, hogy mégis jöhessek Groningenbe, és most is elintézett nekünk mindent ami az ő hatásköre. A learning agreementen tehát a két holland aláírás már megvan, a két magyar meg ki tudja mikor lesz.
Aztán átmentünk a történelemszak titkárságára, hát ott kevésbé voltak ügyesek, de hosszas kérlelés után végül sikerült elintézni amit akartam. De hogy kb. húsz perc volt mire meg tudták mondani, hogy pontosan mikor-hol lesz valamelyik óra, és igazából akkor se ők mondták meg, hanem a sorban mögöttem álló holland diák.
Sorbanállás közben Oriolt meginterjúvoltuk a királyságról, és nem tetszik neki, mert korrupt a királyi család, és egyébként is sokba kerülnek, és mért azok a királyok, akik, mért nem ő (mármint Oriol), bizonyára jobb király lenne. Mondtam neki, hogy ha megpályázza (apply) a királyságot, támogatni fogom. Visszakérdezett, hogy hol lehet azt megpályázni, amiről nem tudtam, de eldöntöttük, hogy legközelebb megkérdezzük az International Office-t és Annelies-t, mert az ilyen adminisztratív dolgokat ott lehet elintézni.
Valamiért átmentünk az egyetem főépülete elé. Ott eszünkbe jutott, hogy tegnap milyen jó ingyenebédet kaptunk, és mivel most a non-EU diákoknak van valami gyűlése, hogy besurranunk és megkajálunk megint. Jó kelet-európai életképesség ugyebár. Le is osztottuk, hogy a lengyelek délszlávok lesznek, a katalán mexikói, én székely (ethnic Hungarian from Rumania). Aztán bent nem volt ingyenkaja, csak tea.
Kifeléjövet összeakadtam pár lánnyal abból a társasággal akikkel közösen szoktunk enni, akkor őket okítottam a városházi regisztrálásról meg ilyenekről, ők akartak enni valahol, ami elől inkább elslisszoltam. Délutánra volt megbeszélve egy találkozás Lieuwe-vel, aztán úgy volt hogy jön egy másik mentoráltja is, de ő mégsem jött, és kettesben voltunk. Jól megmutogatta, hogy mit hol lehet elintézni, melyik könyvtár hol van, hol vannak az egyetemi épületek hátsó bejáratai és udvarai, melyik büfében finom a kávé. Aztán megkértem, hogy mutogassa meg, hogy a belvárosban merre érdemes ételt-italt venni. Emiatt sétáltunk egy jót. Hát, a városban enni drága mulatság lesz, Lieuwe az olcsó éttermeket kezdte mutogatni, sok idő volt mire megértette hogy nem erre gondoltam. Kocsmában inni szintén úri dolog, írtam már, hogy egy pohár sör volt 2,5 euró, ráadásul Heineken, amiről Lieuwe úgy beszélt, ahogy itthon a Kanizsai Rákócziról szokás.
Közben beszélgettünk érdekes dolgokról. Hmm, mit írjak le belőle. Kees Teszelszky meghívására volt anno Budapesten, akinek kedvenc diákja volt, gyorsan összeértek a szálak. A magyar történelemmel kapcsolatban elég jól képben van, 48-as forradalom, 67-es kiegyezés, dualizmus, ilyesmiről mind tudott. Azt mondta, hogy a magyar parlamentet szándékosan tervezték az angolhoz hasonlóra. NP, meg tudjuk ezt erősíteni?
Meg arról beszélgettünk, hogy náluk minden utcában van egy-két 14. századi épület, és sokat ők maguk bontottak le a XVIII-XIX. században, hogy újat építsenek helyette, mert ugye amiből ennyi van az nem érték. Mondtam neki, hogy nálunk ott keleten minden évtizedben volt egy háború ami elsöpört mindent, és alig néhány vár vagy kolostor van 1500 előttről, polgári épület nem nagyon. Nehezen hitte (It is so weird), de emlékeztettem arra, hogy a Dunára néző pesti házak mind XIX. századiak, méghozzá azért mert 1849-ben az osztrákok rommá lőtték az összeset. Ja meg a könyvtárban az ősnyomtatványok egy része simán be van rakva a szabadpolcos részre, bármelyik diák leemelheti onnan olvasgatni, nekem ugye amikor a pesti piár könyvtárában turkásztam, ajánlást és kutatói engedélyt kellett kérnem ehhez az Eltétől. Fene jó dolguk van az ittenieknek, na. Az más kérdés (leginkább pénzkérdés) hogy a jelenkornak kábé összes tudományos folyóiratára előfizet az egyetemi könyvtár, és könyvekből is annyi van, hogy hihetetlen, Grotius magyarul csak a kezdet.
Mi volt még? Más asszem nem, jöttem haza, most vagy lesz még valaki esemény itt a koliban vagy nem, elég fáradt vagyok úgyhogy túlélném, ha nem lenne. Az órafelvételt még úgyis ellenőrizni kell, hogy ugyanazt az időpontot mondták-e a titkárságon, mint amit az internetre írtak.
Azt meg már mondtam, hogy holnap estétől ismerkedős hét, és hétfőtől tanítás. Bár ha jól sejtem, megoldottam, hogy hétfő estétől csütörtök délig legyenek az órák, a többiről én döntöm el, hogy tanulok, kutatok, vagy szabadságot veszek ki, esetleg utazom.
Ma egész nap cipeltem a laptopot, teljesen fölöslgesen. A fotógépet is cipeltem, de nem volt kedvem/energiám fotózni. Nehari!