Full of administration

Két napja és néhány órája vagyok itt, de olyan hihetetlen mértékben érkezik az információ, hogy azt elég nehezen lehet kezelni. Tegnap megírtam, hogy aki két hete itt lakik az a császár, tudja, hol a buszmegálló, melyik utca hova vezet, mit hol lehet kapni, melyik büfé jó/occsó a belvárosban. De én is, aki két napja vagyok, már kalauzolom azt aki csak egy napja, mert annyi szintekkel több információval rendelkezem. Phoebe-t már páran anyukánknak szólítjuk, pedig három évvel fiatalabb nálam, de hát nélküle elvesznénk és éhenhalnánk.

Megy ki a nép a nagytemplom oldalhajóján át

Az egyetem főépülete - nem tudtam befogni, de szép

Tehát ma reggel megint tibicsokis kenyeret ettem, mert más nem volt, aztán sprinteltünk az évnyitóra. Sietni kellett, úgyhogy busszal. Kicsit így is elkéstünk. Az üdvözlő beszédek a katedrálisban voltak, annak is már csak az utolsó sorában jutott hely. Itt asszem nem mondtak borzasztó nagy dolgokat. Hanem aztán amikor átmentünk az egyetem adminisztratív központjába ott jött egy akkora információ-bumm, hogy alig tudtam hova kapkodni a fejem, súlyosbítva azzal, hogy kb. ezer külföldi diák mászkált össze-vissza, és ebben kellett volna azzal a tízzel menni akikkel jóba vagyok a koliból. Valamelyik filmnek talán a Tűzszekereknek az elején van ilyen jelenet, hogy a gólyákat az egyetem összes klubja be akarja szervezni, na hát valami ilyesmi volt ez, de inkább annak a kétszerese. A szórólapokat még mostanra se néztem át, nem is fogom. Csak ajándékcsomag-táskából hármat kaptam, és még tollakat, sörnyitókat, és annyi papírt hogy hihetetlen. Meg szerencsére egy térképet is, eddig a google maps manuális másolatával mászkáltam, amin a belváros kis utcácskái nem mind voltak rajta.
Ajánlgattak nyelvkurzusokat, a hollandot nézegettem, de 160 eurónál kezdődik. Viszont szép tollat adtak. A könyvtári standnál osztott medvecukor borzasztó, de legalább annyit megtudtam, hogy a könyvtár mikor lesz nyitva, és hogy ha van diákigazolványom, akkor nem kell külön regisztrálni. A többit azt hiszem elfelejthetem.
Az egyetem főépülete előtt a standoknál összetalálkoztam Edittel, aki akkor jött a Rabobank standjától. Azt hittük ott helyben öt perc alatt nyitni lehet számlát, de nem, csak időpontot osztottak, Edit szept. 28-ra kapott, én akkor már nem akartam beállni a sorba, mert november közepei időpontot kaptam volna. Hanem elmentünk a bankba személyesen, hogy nem-e lehet-e most nyitni számlát. De nem, azt nem, csak úgy lehet, hogy ha kérünk időpontot ott az egyetem előtti forgatagban, és azzal majd eljövünk ide. Ezen jól megsértődtünk, Edit átment az ING-hez, én meg az egyetemre. Volt még egy-két előadás közepes tartalommal, majd jött az ebéd, jól jött, betoltam három hurkás szendvicset és egy liter narancslevet, és mindezt ingyen.

Az egyetem főépületének tornya

Ekkor megint találkoztam Edittel és jól megbeszéltük a bankokkal való helyzetet. Tehát a Mastecardos kártyákat, mint amilyen nekünk van, egész Groningenben csak az Ikea fogadja el, sehol nem lehet vele vásárolni. Pénzt felvenni is csak bizonyos helyen lehet, de ott is kb. ugyanannyit húz le a bank büntetésként mint amennyit én leveszek. Vagyis a magyar számlám itt teljességgel használhatatlan. Kérem is a szponzorokat, hogy arra a jövőben semmit ne is utaljanak. Illetve érdemes elgondolkodni, hogy akár haza is küldhetném a kártyát, hátha az otthoniak tudják valamire használni (mert én itt nem).
Itt összetalálkoztam egymás után két magyarral. Az elsőt Edit mutatta be, ő Bogi, aki egyel alám járt magyarra, de nem voltunk ismerősek egymásnak arcról se. Hát ő elég rosszul áll az adminisztrációval, nemtom mennyire illik megírni hogy mennyire rosszul. A másik a folyosón szólított meg, mert hallotta hogy a lányokkal magyarul beszéltem, ő Tamás, aki a pécsi egyetemen irodalmas PhD-s. Ő még ezt is értette, hogy mi az a reneszánsz szak. Külföldieknek többségében azt mondom, hogy történész vagyok. Vagy történelmes-irodalmas.
Nos, nagyon ajánlották hogy jelentkezzünk a mentorok által szervezett ismerkedős hétre ami ezen a hétvégén való folyamatos szórakozásból és a jövő héten való pár programból áll. 27 eurót kértek érte, de ebben benne van három adag kaja meg még pár dolog, úgyhogy végül jelentkeztem rá, és ott is azt mondtam, hogy történész vagyok. Itthon kiderült, hogy a kolis arcok túlnyomó többsége szintén jelentkezett, meg az égvilágon mindenki, szóval talán nem ablakon kidobott pénz lesz. Valami nyugati billentyűzete volt az illetékesnek, és tíz perc volt, mire tudtunk rajta ö-t csinálni :)
Aztán délután hivatalos voltam a városházába, persze addigra már kiderült hogy se elő-regisztrálni se anyakönyvi kivonatot hozni nem létszükséglet, de ha nekem van akkor legalább látják, hogy jókisfiú vagyok. Adtak egy ideiglenes papírt, a többit meg majd küldik.
Van egy út, ami a kolitól két percre kezdődik és egyenesen elvisz a Grote Markt-ig, ami már csak néhány perc séta az egyetem főépületétől is, és a Harmonie Komplex-től is, ami a BTK megfelelője. Ennek az utcának a belvárosi szakasza egyben a legfőbb bevásárlóutca is, és most jó lassan jöttem, próbáltam megtanulni hogy mit hol lehet kapni és mi mennyi.
Aztán betértem az ING bank fiókjába, és öt másodperc múlva kijött hozzám a váróterembe az ügyintéző, hogy ugye külföldi diák vagyok, akkor menjek hozzá. Amikor megmondtam, hogy Gargantua anno az ING valami leányvállalatának dolgozott, akkor átvittek az elnöki tárgyaló bőrfotelébe :). Na szóval ott meg öt perc alatt elintéztünk mindent, egy hét múlva kész lesz, és akkor küldik a kártyát is, és nem került semmibe, a számlavezetés lesz kéthavonta három euró asszem.
Hazafelé gyalog jöttem. Ma és tegnap kb 25 fok volt, mondták is a "hökösök" hogy élvezzük ki, mert nem lesz ez sokáig így, még két hónap és nem kenuzni fogunk a csatornákon, hanem korcsolyázni. Na de szóval egy hosszúujjú ing volt rajtam, és megizzadtam. Túlmentem a kolin, hogy megkeressem a másik szupermarketet, és ezzel megtaláltam a városrész központját, van ott park meg mindenféle bolt, óvoda, iskola, református templom, szerintem oda fogok járni. Ja, az egyik alak, akivel közös konyhát használunk, Ruandából jött és református lelkész. Most épp a szívére vette, hogy priest-nek neveztem, merthogy ő pastor. Na de még az kéne, hogy ő tartsa ott a mis... akarom mondani istentiszteletet. Ugyanőt ma jól lebarmolta a student manager (a továbbiakban: Slavka, és ausztrál), mert a zuhanyzóban mosta a ruháit, és eszméletlen gőzfürdő gomolygott ki az utcára. Nem biztos, hogy látott már mosógépet. Jaj, most csupa rosszat írok róla, de igazából jó ember.

A cuccaim napközben, de ennél többel mentem haza

Kis kitérő a hülye szabályokról: Az erkély történetét már meséltem. A mosoda a mi emeletünk tőlem távolabbi végében van, félig nyitott a folyosóra, de nem ám odamegy aki akar, hanem külön honlapja van a mosodának, ahova regisztrálni kell jelszóval, usernévvel, és lehet időpontot és mosogépet foglalni. A szobákban van tűzjelző, ami változó érzékenységű, a földszinten egy német lánynak a hajszárító miatt félórákat csipog. Slavka azt tanácsolja, hogy ilyenkor húzzunk rá egy zoknit. És a kedvencem: bele van írva a koli szabályzatába, hogy tartózkodjunk a nyilvános helyen való pisálástól, mert helyből 100 euró a bírság érte.
No szóval shoppingoltam, egy kis kaját, nyolc euró, ebből öt a sör. A vitaminbevitelre gondolva vettem egy kis tejet is, aztán itthon ízlelés útján kiderül róla, hogy jokurt.
Itthon a német srác mondta, hogy akkor most életében először főzni fog, gondoltam segítek neki, azt mondta nudlit süt, de spagetti és nutella volt nála előkészítve. Aztán kiderült, hogy a teljes ismertségi kört riadóztatta, és cakumpack felvonultunk a második emeleti konyhába, és akinek volt valamije az beletette, és közösségi vacsorafőzés lett belőle, spagetti kétféle szósszal. Mire észhez kaptam, már minden volt, úgyhogy én csak sört és csokit tudtam szétosztani, arányában kevesebbet, mint amennyit ettem a spagettiből. De akkor mit kezdek az szobámban tornyosuló kenyerekkel?
Most meg írok.
A következő napok... holnap du. bemegyek az egyetemre ügyeket intézni, és nem feledkezem meg arról, hogy igaz és drága barátom, Hlava eközben az én ügyeim miatt izzad az Eltén, késő délután valószínűleg találkozom Lieuwe-vel. Lieuwe, ejtsd Lí-ű-ve. És Chhhróningen. Péntektől pedig az introduction week, nem tudom azalatt hogy leszek elérhető.

Mostanában sokaktól hallom, hogy olvasnak, aminek nagyon örülök, de légyszi aki olvas, néha hagyjon is valami nyomot (komment). Ha az itt elhangzottakra van vélemény, reflexió, azt szívesebben fogadok itteni kommentben, mint külön emailben.
A szkájpom be szokott kapcsolva lenni amikor itt bütykölődöm, aki beszélgetni akar annak érdemes megnézni, hogy nem vagyok-e ott. Most Manu elkapott egy kis csetre, de egyébként Edittel beszéltem csak mostanában.
Plusz akivel történnek események az értesítsen nyugodtan, tudok én olvasni vagy hallgatni vagy akármit, nem szűntek meg egyéb képességeim csak azért mert áthelyeztem a székhelyem.