Pápá Zeus güle-güle party

Nos, megvolt a nagy búcsúbuli, ami hivatalos formában a fenti nevet viselte. Kérdéses, hogy fogok-e még társasági életet élni kiutazás előtt. Persze elég rövid a lista amit odáig még tenni fogok. Sajnos a fényképezőgépet minden rákészülés ellenére otthonhagytam, így a fotózás elmaradt, tudtommal egyetlen fénykép készült az eseményen.
Tehát, kezdődött a nap kora délután a Palágyi mester társaságában elfogyasztott komlószörppel. Drága cimborám azt tervezi, hogy gyalog jöjjön ki hozzám Hollandiába, vagy ha nem is egészében, legalább az utolsó 100 km-t tegye meg gyalog. Én meg majd frissítővel várom a város határában.
Folytatódott az esemény a focival, amiről a házigazda elkésett, az az egyetlen szerencse, hogy a résztvevők még többet késtek. Végül összejött nyolc focista és két néző, A hőmérséklet alig volt több 35 foknál, így igen nagy kihívásnak számított fekete mezben szaladgálni, de az egyik csapat mégis vállalta, és kezdetét vehette a móka. Célszerű itt szakmai dolgokról írni? Mindenki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a küzdelembe, és bár az iram nem volt egetverő, nagyjából a hőséget is elviseltük. A csapatbeosztást többször variáltuk, azonban végül mindig a fekete csapat kerekedett fölül. A gólkirály az ünnepelt lett a maga hat góljával. Ezt hallván a jelen nem levők némelyike bundázást kiáltott, de vajon van-e értelme bundagólnak nevezni azt, ha a csatár tíz méterre áll a két védő és a kapus által takart kaputól, mégis becsavar egy bombaerős lövést a hosszú felső sarokba? Kénytelenek leszünk tehát a mentális tényezőkben keresni a hirtelen formajavulás okát.
Az öltözőben Tarnai kolléga megkért minket, hogy a jövő nyár egy bizonyos napjára ne csináljunk programot, és azóta megy a heves találgatás, hogy ugyan mire is célzott.
A szervezőség természetesen elkésett a megbeszélt előtalálkozóról, de valahogy azért odaért, és lassan összegyűlt egy tisztességes méretű társaság a Csendesben.
Engem már annyiszor cikiztek az állandó listázásért, hogy csak na, de aztán megtanultam, hogy a középkornak volt listázás-mániája, így egy középkorásztól is csak annak jele, hogy azonosul szakmájával. Tehát jelen voltak a buli korai szakaszában: P. L., Sz. Cs.. Míg a Csendes-beli társaságot alkották: A. D., B. Cs., G. D., H. A., L. I., L. G., M. R., M. E., Ny. A., P. Gy., P. M., S. M., Sch. G., Sz. A., Sz. Z., Sz. T., T. B., T. M.. Figyelmes szemeknek feltűnhet, hogy olyanok is megjelentek, akikkel ritkán van alkalmam beszélni. És bár legközelebbi barátaim nagy része megjelent, így is van pár fájó hiány, a testvérkék mellett Csicserina, Paci, Báró úr, Manu és a reneszánszosok kívánkoznak ide.

Íme hősünk két lélegzetelállító szépségű hölggyel

Több helyről összegyűjtött társaság lévén, kísérlet történt a különböző emberek összeismertetésére, páros gyorsrandik formájában, melyek bár nehezen indultak be, végül a szervezőségnek kellett megszakítania a párok beszélgetését. A továbbiakban nagyjábol kötetlen beszélgetés zajlott, némileg zavarva a kártyás-kérdezős-ismerkedős játék által.
A legkedvesebb, legfigyelmesebb barátok hoztak ajándékot, lélekerősítőtől jegyzetkönyvecskéig és holland csoda-naptárig sokfélét, de legnagyobb figyelmet mégis az a tábla csoki kapta, amelyik a melegtől annyira megolvadt, hogy a két végét enyhe ráhatással össze lehetett érinteni.
Az ünnepelt igyekezett mindenkivel beszélgetni, ez vagy sikerült, vagy nem, de az est nagy részében úgy rohangált egyik asztaltól a másikig, mint a mérgezett egér. Meg is kaptam a bolyaisoktól az aggódást, hogy mi lesz velük nélkülem, a patrónásoktól angyali kedvességüket és mosolyukat, a piárosoktól a régi hűséges barátság összes jelét, az egyetemiektől pedig az egészséges pofátlanságot.
Mindenkinek nagyon örültem, továbbá remélem és gyanítom, hogy a jelenlevők jól érezték magukat, majd végül érzelgősségi szinttől függően vettünk búcsút egymástól, a távozó és az itthon maradók kölcsönösen jól viselkedésre, magukra vigyázásra és hasonlókra biztatták egymást.
Hát asszem ennyi.