Királyság

Itt épp alattvalóim sorsáért aggódom

Nos, most már 2013 van, és idén még királyabb vagyok, mint korábban.
Páran mondják, hogy szokták figyelni, hogy az új évet mikor írják le először számokkal, hát ezt én már december 30-án megtettem, akkor csináltam a soron következő dolgozat címlapját, és arra ráírtam, tudván hogy már csak az új évben lesz kész. Aztán kész is lett tegnap est... akarom mondani ma reggel, és ez még egy bizonyíték arra hogy király vagyok, túl sok jót nem lehet róla elmondani, mert rövid és meskete az egész, de legalább megvan, és még egy tárgy kipipálva, amiből nem bukom meg otthon.

Ez a hadvezéri póz lett volna

Most meg aztán jól megkaptam, ugye az itteni vizsgáimra tényleg fel akarok készülni úgy, hogy ne legyen kérdés, hogy átmegyek-e, akkor az utolsónak hagyott kartográfia dolgozatra a ma és a holnap van. És olyan komolyak az előkészületek, hogy reggel még ezt se tudtam, miről írjak. Ma délután háromkor sikerült kikászálódni az ágyból, sprint a könyvtárba, de a különleges gyűjtemény (ahol a térképek vannak) ötkor zár, a kölcsönzőpult pedig hatkor, de volt pofájuk azt mondani, hogy öt után leadott kérelmet már csak másnap adnak ki. Na innen szép nyerni. Amúgy meg ilyenkor elvileg már tilos szemináriumra jegyet adni, a tanár jófejségén múlik, hogy engedi-e, meg azon hogy a TO-n mikor zárják le a neptunt, amit senki nem tud előre.

Elise és a tortábasütött porcelánmacska

Amúgy közben elkezdtek visszaszállingózni az emberek, aki számít azok közül Elise volt az első tegnap este, ma meg Bogival futottam össze, ja és az utcáról láttam, hogy a fölöttem levő két török szobájában is ég a villany, aztán este megjöttek a berlini spanyolok. Elise-nek segítettem kicipekedni az összes bőröndjét az autóból, aztán egyszerre vacsoráztunk, ami azzal is együtt járt, hogy kaptam abból a speckó tortából, amit csak Artois grófságan és csak újévkor esznek, és bele szokás sütni egy porcelán diznifigurát, és aki ráharap, az kap egy koronát, és ő a király.
 Erre most Elise harapott rá, egy kölyökmacska volt, de azért elkértem a koronát, és kattintgattunk pár képet egymásról. Ugye én a legszigorúbb burgundi etikett szerint feketében, de azért rövidnadrágban. És hát mégiscsak én vagyok a király.
Szerintem karácsony óta először voltam öt percnél nagyobb távolságra a háztól és talán három hete először voltam a belvárosban. De azért felismertem. Úgy tűnik ide is beütött a válság és az infláció mert a bélyeg árát 85 centről kilencvenre emelték, a kedvenc gyorskajám 1,50-ről 1,60-ra, a buszjegy 1,50-ről 2-re.
Hát ilyen itt az élet.

P. S. A metódus az volt, hogy beírom a JSTOR-ba (bölcsész internetes könyvtár), hogy Gemma Frisius, ami az első öt helyen kijön azt elolvasom, azt írok belőle egy hatodik változatot, de tök másról szólnak, és még mesketélni se tudok ez alapján. Úgyhogy most ex hasibus írok valamit Groningen helytörténetről hátha jó lesz az is.