Welcome home

Ebben a pillanatban kapom el a tbc-t :)

Nos, ma reggel nyolckor felébredtem arra hogy fáj a fejem, aztán megpróbáltam visszaaludni de nem ment, úgyhogy befejeztem a pakolást, és ottmaradt egy csomó időm. Kitakarítottam a szobát, aztán kitakarítottam a konyhát is, hogy közhasznú legyek. Tízkor levittem a postaládába a képeslapokat, majd körbejártam még egyszer elbúcsúzni mindenkitól, nagy ölelések és puszik, Aliciáról tegnap derült ki, hogy elkapta a tbc-t de azért összepuszilt ő is jó alaposan. Tíz óra huszonöt perckor kiléptem a koli ajtaján, és mintegy öt perc alatt el is jutottam a húsz méterre elevő buszmegállóig, mert a masszív hóban két marhanagy csomaggal azért nem olyan gyors ám az ember.

Így mondunk pápát

Felültem a vonatra, még ami onnan látszott, kattintottam két képet, pályaudvar meg talán az Aa Kerk tornya is megvolt, nemtom, aztán kigördültem Groningenből. A bonyodalom a következő megállóban, Assenben lett, mert a racionálisnál tovább ácsorogtunk, valami bemondtak hollandul amiből semmit nem értettem, persze se kiírva se angolul nem volt semmit, se egy kalauz akit meg lehetett volna kérdezni. Majd húsz perc ácsorgás után a vonat megmozdult és visszament Groningenbe.
Éppenséggel nem voltam boldog. A cimbik meg akarták velem ígértetni hogy visszamegyek még Groningenbe, tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg fog történni, de nem így terveztem. Ugye óránként megy a vonat, az egyel későbbi pont akkor ment el, amikor az én vonatom visszaállt a szomszéd peronra, tudtam neki integetni. Úgyhogy akkor volt 59 percem ácsorogni és számolni az időt hogy két óra késéssel mit érek még el, és visszaemlékezni hogy Bogi mit mondott, hol lehet Eindhovenben csövezni.
Aztán onnantól nagyjából jól mentek a vonatok, na jó a csomagokkal voltak kellemetlenségeim, mert 22 kiló volt a hátizsák és 31 a bőrönd, és ahol utóbbit nem lehetett gurítani, mint pl. lépcsőn fölfelé az egy kicsit fárasztó volt. És Utrechtben ahol átszálltam ott jó nagyot kellett sprintelni hogy elérjem a csatlakozást, de elértem. Aztán meg álltam végig.

A jövő európai topértelmisége

Eindhovenben számot vetettem sorsommal és belátván hogy a busszal kábé percre pont akkor érnék a reptérre amikor bezár a belépőkapu, fogtam egy taxist, és elvitettem magam. Elég lukszus dolog volt, megkérte az árát, az meg vicces hogy egy mukkot nem beszélt angolul (örmény bevándorló).
Na de így elértem a repülőt még bezárás előtt. Mit mondjak róla? Felment a magasba, aztán lejött onnan. A csomagkiadóban az első ötből kettő az enyém volt, és már mentem is elfelé. úgy volt kitervelve, hogy a frissen vett groningenes pólót veszem magamra és az Elise-től kapott koronát, de túl rövid volt a folyosó, nem akartam a vámosok előtt öltözködni ezért inkább csak kisétáltam. Ott rögtön elkezdtem integetni Ilcsinek, aztán kiderült, hogy nem ő az, nem baj, nem gáz, mentem tovább és akkor egyszercsak ott volt a rokonság.
A többi már nem az Erasmus dolga úgyhogy itt nem fejtem ki, de volt nagy örömködés, sia-sia, a házunkat még megismertem, az éjjeliszekrényemen ugyanolyan rendetlenség van, mint amit hagytam, az asztalon egy kicsit nagyobb. Az elintéznivalók nagyban tornyosulnak.
Hát a péntekre tervezett Görög Dániel összes barátai buli elmarad, hogy a továbbiakban mi lesz azt nem tudom de az unalomba való belehalás néhány napig még nem aktuális.