Írjunk valamit

Eltelt néhány nap, csináltam pár dolgot persze jóval kevesebbet, mint terveztem, néhány baráttal találkoztam, néhánnyal meg még nem, de azért amikor a cityben járok, akkor körbe szoktam nézni, hogy nem jön-e szembe valaki régenlátott cimbi.
Közben szokok egyes furcsaságokat, amik életem első 23 évében olyan természetesek voltak, mint például hogy büdös van, mocskosak a buszok és az emberek, az utcán is magyarul beszélnek az emberek, hogy nem kattog a lámpa amikor zöld, hogy csak kétféle út van (autós és gyalogos), biciklis nincs, meg ilyeneket. Meg azt is meg kell szokni, hogy ha kinyitom az ajtómat akkor nem lesz ott rögtön az orrom előtt tíz cimbi és öt szép lány :). Pár kinti emberrel már váltottam egy-két levelet, vagy cseteltünk, ez jelzi hogy nem szűnt meg az élet csak azért mert szétköltöztünk.
Ma volt az utolsó vizsgám, ez négyes, ami azt jelenti, hogy nem tudtam semmit, tegnap pedig nem engedett vizsgázni a tanár, bárhányszor írtam, nem emelte fel nulláról a létszámkorlátot. Így itthon két elhagyott tanegységem lesz. A tanár úr meg most bizonyára boldog. A kinti maradék két óra eredménye pár napon belül kiderül.