Amik a hírek

A jövőben senki ne sajnáljon egyedüllét miatt, mert telik a folyosó, tegnap (4-én) megjött először Simon aztán Emilis aztán Milan, ma elvileg Slavka, holnap Marta meg még páran. Még Iainnak az alattam levő angol srácnak, kéne megjönnie, és jól befűtenie, mert hetek óta hideg a padlóm.
Amúgy a kartográfia dolgozatot is befejezetem, azt nem merem mondani hogy megírtam, mert ilyen botrányos írást én dolgozat néven még nem adtam el, minden mondatából süt le hogy a szerző a sötétben tapogatózik és nemhogy MA, de semmilyen szinten nem tud írni a témáról. Igazából Groningen helytörténetéről firkáltam és még képeket is raktam bele, de így is csak négy és fél oldal lett az elvárt tíz-tizenkettő helyett. Ez van. Ha akar, buktasson meg.
Most a 16-ai History of International Relations vizsga van előttem, meg az hogy ugyanaznapra kell leadni az utópiás dolgozat kijavított változatát, amit a következő héten kapok vissza. Ez összesen elég sok tanulnivaló, de nem megoldhatatlan, és azt hiszem, nem kell majd ezer felé kapkodni, mint ahogy kellett az elmúlt hetekben.
Amúgy nagy bolondozás van, Diaconessen feeling ahogy mondják, móka és kacagás, bár igazából a többség nagyon tanul. Körbekóstolás egymás kajájából, kártyatrükkök mutogatása, a hazaérkezőknek meglepetések, ilyesmi. Emilis már egy kicsit az agyamra megy, mert ő ráér, és eddig nem vette észre hogy a többiek nem.
Lehet hogy most vissza fogok szokni a kicsit normálisabb életmódra, mert hajnali 11 körül már zajongás van a folyosón, amire felébred az ember, és akkor muszáj ha nem is korán... nem is emberi időben... de az elmúlt napoknál korábban ágyba menni. Tegnap négykor feküdtem, de hétig csak forgolódtam. Hétkor ellenőriztem, hogy Simon tényleg felkel-e, ahogy ígérte, aztán délben miatta ébredtem fel...
Hát ilyen itt az élet.