szeretjük a csípős kolbászt

Az elmúlt hetek étkezési szempontól egyre vidámabban teltek, mert felfedeztem, hogy árulnak igazi csípős magyar kolbászt és valami olyat ami már majdnem tejföl, és ezekkel magyaros dolgokat is össze tudtam bűvészkedni. Persze mindig csak keveset mertem venni egyszerre ugye azon tapasztalatok után, hogy rajtam kívül is szereti még valaki. Azonkívül meg jól ki volt tervezve és beosztva majdnem egy hétre előre hogy mikor mit fogok enni, hogy kijöjjön hogy szerda délután kelljen legközelebb vásárolni menni, amikor már mindennel végeztem, és akkor arra se megy már el több idő.
Ha ezt a két premisszát megtekintjük, akkor a rutinos olvasó már tudja, hogy az jön, hogy megint ellopták a kolbászt a hűtőből, és bizony nem téved. Meg egyidőben egy mirelit pizzám is eltűnt a mélyhűtőből. Meg Emilis és Simon is evett a kajámból, de ők legalább az előzetes engedélyemmel. A keserűség viszont az, hogy akkor nekem vagy el kell menni shoppingolni vagy éhes leszek.
Szerda kora hajnalban lesz a HIR-2 vizsga, kilencre kell bemenni, nem hittem el, kilencre!!! Szerintem az a legegyszerűbb ha le sem fekszem előtte. Na de csakúgy szerda az Utópiás dolgozat javított változatának leadási határideje, na mondjuk azt akkor keddig abbahagyom, hogy legyen még egy este a vizsgára. Az Utópia ügyében meg csak vártam és vártam a tanárnő levelét hogy hol vannak az eredmények, de nem jött, aztán kiderítettem, hogy nem küld külön értesítést, csak beteszi az egyetemen a postaládába. Ezt taktikusan péntek este derítettem ki, amikor már zárva van az egyetem, szóval hétfő reggel (értsd reggel 15-16 tájában) fogom olvasni a kritikáját, mielőtt kedd este leadnám neki a véglegest. Remélem hogy nem talál sok javítanivalót, de ez nem egy reális vágy.
Hát ilyen itt az élet.