Hófehér

Egész éjjel és ma egész nap havazott, na jó lehet hogy megszaktásokkal, ahogy a német mondja, es haven, de akkor is van egy 10 centi havunk, az értékítéletek igen különbözőek. Nekem némileg nehezemre esik 10 centi elkotoratlan hóban captatni.
Délelőtt voltam a bankban megszüntetni a számlát, kevesebb macera volt a vártnál, azt sütöttük ki, hogy a megmaradó pénzt átutalják a magyar számlámra, és akkor gazdag leszek. Utána találkozóm volt Edittel, mivel itteni tartózkodásom alatt nem láttam egészalakos tehénjelmezbe öltözött figurát, meg kellett hívnom egy kávéra, amit a belváros legcsicsásabb kávéházában ejtettünk meg, és megtárgyaltuk a világ folyását. Akartam volna neki adni egy kis ajándékot, aztán kiderült hogy eltévesztettem, és másét hoztam el.
Közben vetettem egy pillantást a belvárosban hagyott lerobbant biciklijeimre, és meglepve láttam, hogy lopás történt, de nem a lopás ténye a meglepő, mert igen tolvaj-frekventált helyen parkolok, hanem az hogy a két egymáshoz láncolt canga közül csak az egyiket vitték el, méghozzá azt amelyik tényleg a szétesés határán van, Rocinantét pedig otthagyták lakat nélkül. Akkor gyorsan átvittem egy húsz méterrel arrébbi parkolóba, hogyha a tolvaj visszajön, akkor ne találja meg, és ha holnap még ott lesz, akkor végigjárom vele a legális boltokat, hogy hol adnak érte egy kis pénzt.
Aztán voltam az egyetemen felvenni az Utópia bírálatot, igazából a lényeget egy négyoldalas emailben küldte a tanárnő, a papíron már csak a nyelvi hibák vannak. Ezzel fogok romantikázni éjszaka. Közben összeakadtam a tanárnővel és mosolygott rám és nem vette személyes sértésnek hogy olyan mocskosul gyenge dolgozatot adtam be neki.
Aztán a könyvtárban is voltam egy kicsit de ott igazából semmi különös nem történt, rendeltetésszerűen használtam.
Itthon irogattam emaileket, voltam póstán, stb stb, nemtom. Ma muszáj volt kínait vacsoráznom, amivel elsőre előítéletes voltam, de egész jó volt, fürjtojás, rákolló-filével töltött kenyérgombóc meg ilyenek.
Most asszem ennyi. Éjjel még nagyon sokat kéne tanulnom, de most jön Milan búcsúzni mert ő két hétre elmegy, akkor meg én már nem leszek itt. Holnap se fogok belehalni az unalomba.
Hát ilyen itt az élet.

P. S. Megvolt a búcsú, egész konkrétan a vécében ölelgettünk egymást, ott váltunk el.
És elfelejtettem kirakni azt a számot ami a hazamenéssel kapcsolatban megy a fejemben:
http://www.youtube.com/watch?v=28HqhVmaYQI