What is the situation?

Pár gyakran ismételt mondásom szállóigévé lett a társaságban, az egyik az hogy "life is difficult" vagyis hogy az élet kegyetlen, másrészt meg hogy "what is the situation?", azaz hogy mi a helyzet. Hát akkor itt az alkalom hogy megírjam, mi volt a helyzet itt Hollandbaaa, mindezt rövid összefoglaló jelleggel, arra gondolva hogy nem csak a szokásos olvasóközönség hanem tágabb rétegek elé is el fog jutni a bejegyzés.

Szóval hogy mi a helyzet itt Hollandiában a tanulás címén eltöltött fél év után, amikor kevesebb mint 48 óra van hátra. Mik a pozitívumok és mik a negatívumok?
Igazából csak pozitívumokat tudok sorolni azzal a kiegészítéssel, hogy sokkal több pozitívumra számítottam. Groningent én a keblemre ölelném egészében úgy ahogy van, szippantom a szebbnél szebb utcák aromáját naponta. Nézegetem, hogy milyen az élet kis hazámon kívül, szaporán fedezgetem fel a nagyvilág ezer titkát, közben felváltva kortyolgatok sörikét és vla-t (ez az iható puding). Az egyetemen voltak hasznos óráim is, amiken tényleg tanultam vagy más szempontút mint otthon, vagy olyat aminek van értelme, megdolgoztattak rendesen. Volt néhány jó arc itt a koliban akikkel elröhögcséltünk vagy elbeszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. Voltam holland focimeccsen, megtanultam biciklizés közben enni, kibővítettem angol szókincsemet, begyakoroltam pár étel elkészítését, kaptam egy nagy adag szép képeslapot és el tudom hitetni emberekkel hogy tudok diszkótáncolni.
Ugyanakkor nem kétséges az, hogy nálamnál életrevalóbb emberek sokkal többet elértek volna, én elég sok dolgot elügyetlenkedtem részben saját nyomorékságom miatt, részben azért mert életemben először voltam Erasmuson. Jótanács, hogy aki Erasmusra meg, az intézze úgy, hogy az otthoni egyetemén egyetlen hajszálat se kelljen keresztbe tennie. Másrészt meg ne higgye hogy az élet axiómái mások, mert a tanulás-alvás-társasági élet hármasságból az egyetemistának bizony itt is ki kell választania azt a kettőt amire időt akar szakítani.
Ha azt nézem, hogy a tervekkel ellentétben a szakdolgozat megírásával konkrétan semmit nem haladtam (tudás felhalmozásával igen, de megírással nem), hollandul abszolút nem tanultam meg, sőt holland emberrel alig találkoztam, akkor csupán az akadémiai előmenetel terén is sok kihagyás volt. Az egy dolog hogy az előzetes tervekkel ellentétben alig utazgattam, de Groningenen belül is annyi minden van még amit nem láttam, a Prinsenhof, hajómúzeum, fókakórház, a falmászóközpont, satöbbi. Meg annyi minden mellett a barátkozós kompetenciáimat is erősen túlbecsültem, és igazából továbbra is utálom az embereket.
Ami döntő pozitívum mégis, hogy önellátás terén mély vízbe voltam dobva, életemben először tényleg magamnak kellett elintézni mindent amit akartam, az adminisztrálástól a ruhamosásig bezárólag. És ha nem is mondhatom, hogy kitűnően, mert a fentebbiekben azért elég sok negatívumot írtam, ami összefügg az önellátással mert hát minden mindennel összefügg, azért életképesség tantárgyból összességében mégiscsak átcsusszantam egy kettessel.
Páran kérdezgetik, hogy most milyenek az érzelmeim a hazamenéssel kapcsolatban, ami azért furcsa kérdés mert nekem köztudottan nincsenek érzelmeim. A hazamenés utáni bulik biztos jók lesznek, és szintúgy jó lesz mindenkit viszontlátni, de azért azt hiszem Groningen jobban fog hiányozni, mint ahogy ittlétem alatt hiányzott Magyarország.
Kaphatnám a kérdést, hogy a barátságokból mi fog megmaradni. Valami fog. Emilis és Yan valószínűleg a jövőben is el fog kapdosni cseten. Milannal és Simonnal nagyjából meg van ígérve hogy meg fogjuk egymást látogatni. Lieuwével is, de az inkább csak udvariaskodásnak tűnt. Nyáron várható afterparty Marta nyaralójában Barcelonában, ami igen komoly indok volt hogy a nevezett személynek beszólogatás helyett inkább kedvesen válaszoljak.

A blogolás nem fog hazautazásommal rögtön lezárulni, még néhány hétig, amíg vannak az Erasmussal kapcsolatos események, addig elképzelhetők új bejegyzések.

A repülőgépem csütörtök este fél nyolckor száll le Liszt Ferihegy 2b-n.