Igen, megcsináltam

Remélem nem számít politizálásnak ha politikustól idézek azóta klasszikussá és irodalmivá lett megszólalást. Most az írja le a helyzetet, hogy igen, megcsináltam.
Tegnap már abszolút nem állt a könyv a szemem elé, főleg miután kiderült hogy a dolgozattal nem kellett volna sietni, nem volt kedvem visszamenni a vizsgára tanulni, szaporán csináltam bármi mást, nem tudom hány hónap után először lefeküdtem éjfél előtt, sőt még tizenegy előtt is, és még el is aludtam, más kérdés hogy kettőtől ötig megint felkeltem és öttől hétig aludtam másodszorra, de azért mint ritkaság, említendő az éjfél előtti alvás. Ja és nem tudom hány hónap után előbb keltem mint a nap. Talán azóta először, hogy elmentem a rendőrségre biciklit venni.
A vizsgán volt hat esszé és egy fogalommagyarázós feladat, nagyjából mindegyikre egy A4-es oldalt írtam tele, most nem akartak direkt kiszúrni a diákokkal, legalábbis nem a feladatokkal. Az nem volt egyértelmű, hogy három vagy négy óra van rá, és aztán egyszercsak szóltak hogy öt perc van hátra, amikor az utolsó esszémnek még csak a címe volt meg. Hát arra így nem lesz maxpont. Próbáltam számolni a pontjaimat, szerintem hetes lesz, pluszmínusz egy, de inkább nulla.

Tegnap ruhaszárítás közben kellett volna koncentrálni

Na hát akkor ezzel vége a vizsgázásnak. Egy hónapja mondogatom magamnak hogy január 16 a határ a vizsgaidőszakos szenvedés és a szabadság között, de sajnos ez nem így lesz. Egy papírfecnire írogattam, hogy miket kell elintézni a hátralevő napokban, és betelt a cetli, és még mindig csak kapom a feladatokat hogy bár már bennevan a jegyem a neptunban, de még nézzek utána ennek meg annak, szóval bármennyire is utálom, lesz itt még tanulás az itteni meg az otthoni órákra is.
Amúgy alakul az időjárás, ma délután háromkor mínusz ötöt mondott az egyetemi hőmérő, de még egy kis szél is... Nem baj, az elvekből nem engedünk, éjszaka nyitva marad az ablak, és nem veszünk egyszerre pulóvert és kabátot. Sapkát meg alapból nem. Majd ha hideg lesz.
Vizsga után a belvárosban kóricáltam, és összefutottam Edittel, jól megbeszéltük a világ állását, és aztán voltam a könyvtárban, a város legjobb török gyrososában amit nem lehet nem kipróbálni egyszer, a Grote Markton valami focis parasztvakítás ment, csocsó igazi emberekkel meg hasonlók, egy célbarúgó bajnokságon én is elindultam és jól beégtem. Hazafelé szereztem magamnak vonatjegyet, meg meccsbelépőket meg egy kis hideget még.
Most meg itt vagyok. És nézem a listámat hogy mi minden van még. Hát ilyen itt az élet.