Utolsó előtti nap

Múlt éjjel ki kellett volna javítani az Utópiás dolgozatot, de aztán inkább elfeküdtem, ma éjjel alig valamivel blogolás és egyéb kisebb teendők után már tényleg neki kell állni mert máskor nem lesz időm rá.

Vizsgaidőszakban még a villanyóra is szomorú

Ma reggel mit csináltam? Nem tudom. Aztán valamikor főztem, mert ugye több a kajám mint amit meg tudok enni, ma is etettem három embert és még így is maradt. Pedig múlt héten olyan gondosan keveset vásároltam, hogy nehogy a nyakamra maradjon, aztán mégis, hihetetlen alig eszem... többet mint máshol egy egész család.
Délben visszavittem minden könyvet a könyvtárba, aztán eltoltam Rocinantét egy biciklikereskedéshez, hogy megveszik-e. A mocskok azt mondták, hogy akkor veszik meg, ha veszek tőlük egy másikat, de azt én nem akarok. És nem akartam időszűkében, hóban és latyakban tovább kísérletezni, inkább letettem ott a pályaudvari parkolóban, hogy majd csak lesz valami. Itthon azt sütöttük ki, hogy rásózom Estherre, ő ért bicikliszereléshez, aztán ha meg tudja szerelni és eladni akkor jó neki, hogy milyen ellenszolgáltatást adjon azt még kitaláljuk ő abból a pénzből akar repjegyet venni nekem hogy meglátogassam a tavaszi félévben.
Aztán mentem shoppingolni, előre is bocsi azoktól akik azt mondták hogy semmit nem kérnek, mert valamit mindenki fog kapni. Szóval sorrenben mentem a Fris nevű csecsebecsészetbe, aztán a Blokker háztartási boltba szuvenyírért, aztán mentem volna a képeslapáruházba, de az be volt zárva, aztán a turistainformációba a Grote Markton, aztán a Harmónia melletti játékboltba, aztán a Vismarktra, ugye a piacnap miatt tettem mára a shoppingolást, aztán a piacon nem vettem semmit, mert most nem volt ott a teaárus, úgyhogy teáért is visszamentem a turist informationba, majd mentem a sajtosparaszthoz, majd a Hanza Huis-ba édességekért, majd végül mégis vettem nemmondommegmit a Vismarkton.
Közben jó izomlázasra jártam a lábam, pár helyen el van takarítva a hó, de közel sem mindenütt, és mély hóban vagy csúszós csulán igen megerőltető hosszú távon gyalogolni. Úgyhogy összetört lélekkel úgy döntöttem, hogy hazafelé busszal megyek.
A boltosokról meg az a tapasztalat, hogy aki valami speckó boltot visz, azzal megpróbáltam beszélgetni, némelyikkel keresztnéven szólítottuk egymást, de nem próbálják meg tettetni hogy azon kívül is érdekli őket a sorsom hogy mennyit költök náluk. Szemben mondjuk a török boltosokkal akik első látásra húsz méterről üvöltik, hogy my friend, my friend; hát lehet hogy a holland módi őszintébb de egy kis barátságosságot elfogadtam volna. A rekordkötsög pedig a sajtboltos, az aztán mindent megtesz hogy a maximális összeget legombolja a vevőről.
Itthon megint emaileztem, aki látja a facebookomat az látja egy történet középső elemét, az egyik otthon vizsgámon 0-ra van állítva a létszámkorlát, és az első három levelemet válasz nélkül hagyták, úgyhogy mostantól a tanár és a titkárnő összes létező emailcímére fogok írni kétnaponta hogy találjanak ki valamit. Meg fotókkal elbúcsúztam a háztól, ebből válogatok most, meg írtam az önkormányzatnak hogy bocs elmegyek.
Ja meg közben kihirdettem, hogy holnap este buli, ami azért nem egyenletesen népszerű ötlet mert csütörtökön elég sokan vizsgáznak. Szóval kiraktam egy cetlit a konyhában, aztán fb-n riaztottam 26 embert, ebben mondjuk van három olyan is aki épp nem nincs Hollandiában, és élőben szóltam annak a kettőnek aki a mátrixnak nem tagja, és mindig hozzátettem, hogy aki jó arc az mind jöhet, úgyhogy elvben akár Haren X is lehet.

Ez van az ajtómon

Este jött Lieuwe, 25 percet késett, amíg én kint vártam rá az ajtó előtt és persze a szobában hagytam a kulcsot, és dörömbölni kellett, hogy az első szoba lakója kinyissa az ajtót :). Neki is paprikás chirkét főztem és Simon és Clara is felismerték hogy ezt ők már ették egyszer, pedig külön ették és külön ismerték föl:) Jól kiértékeltük a helyzetet, megbeszéltük a világ dolgait. Lieuwe nagy ember, diákként bent ül a felvenni akart tanárok állásinterjúján és jogában áll véleményezni őket. Meg valahogy a gimis tantervekbe is beledumál. A vegeta összetevőinek magyar nyelvű listájából majdnem mindenre rájött, hogy mit takar.
Aztán amikor a konyhában túl nagy lett a népsűrűség akkor a szobámban térképnézegetéssel folytattuk, ideoda kitérővel, pl helytörténet, azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy az hogy is volt, hogy a függetlenségi háborúban Groningen az elnyomó spanyolok oldalára állt. Aztán meg a végén nagy kedélyeskedés, hogy reméljük még találkozunk, ha én jövök Groningenbe, vagy ő nyáron lesz Szlovákiában onnan meg már csak egy köpés Budapest.
Utána még átugrottam a B épületbe Pistához, eredetileg csak azért hogy elvigye Edit képeslapját, ugye Budapest képeslapokat írok a cimbiknek, Editnek meg véletlen másét nyomtam a kezébe, elég ciki volt. De ha már ottvoltam akkor megkínált egy kis pálinkával, és akkor már beszélgettünk egy órát a világ dolgairól.
Hát ilyen itt az élet.