Prioritások

Tegnap a spanyolok elmentek Berlinbe, úgyhogy most már tényleg csak a harmadikvilágbeliek vannak itt, na meg azok a menőcsávók, akik visszatértek bulizni, de most épp egyik csoport sem vonz, a szociális életem tökéletesen lenullázódott. A szilvesztert is tankönyvek között töltöm, most pihenésképp idejöttem blogot írni. De amúgy nem szándékozom a vécénél távolabbra menni, és nem hiszem hogy éjfélkor bármi különösebb szünetelés lesz. El vagyok maradva a tanulnivalókkal, villámgyorsan kéne alkotni, és bűntudatom van, ha bármi mást csinálok.
Ennek ellenére folytonos időszűkében vagyok, és közel sem jut idő mindenre amire kellene. A tervezett vendégségek is ilyen-olyan okból kifolyólag elmaradtak. És azt is nagyon be kell osztani, hogy melyik elintézni-megírni valóra hány napot szánhatok. Ennek okából fel kellett állítani néhány prioritást, íme:
- Határidős munka elsőbbséget élvez a nem határidőshöz képest
- Ugyanakkor az örökkévalóságnak szánt mű elsőbbséget élvez a tanárok által kiszabott feladatokhoz képest
- A jegyre menő munkák fontosabbak a jófejségből vállaltaknál
- A groningeni órák feladati fontosabbak a budapesti óráknál
- Az Eltés órák közül a reneszánszosok fontosabbak az irtudosoknál
- Jegyre menő órák fontosabbak a szociális életnél

Meg közben összeszámoltam, hogy ha mindent megírnék, amit elvárnak tőlem, az 80 oldal lenne ebben a félévben, szűk fele angolul, és olyan minőségben, hogy minden szavába beleköthetnek. Hát ez nem fog menni, az biztos hogy ha mindent befejezek amit akarok, akkor minden csak összecsapott minőségben lesz meg. Másrészt az egyik otthoni (irtudos, romantika) órát már nem teljesítettem, szóval elhagyott tanegység, és erős a gyanúm, hogy egy másikból (reneszánsz kartográfia) is ki fogok csúszni minden határidőből.
Talán már írtam, kaptam két virágot a szünet idejére megőrzés-gondozás céljából, az egyik a ház kultikus növénye Simon másfélméter magas bokra, Patricia a neve, a másik szimplának tűnő virág Milantól, ami azonban mégis eléggé őrült ahhoz, hogy most így december végén elkezdjen virágozni. Erről a fotó. De az ablaküvegen Patricia tükröződik.
Hát ilyen itt az élet.


P. S. 23:50-kor a sarokba dobtam az karórát, beindítottam egy kis Metallicát és egy kis CS-t, és mindezt fejhallgatóval, szóval felőlem örömködhetett és petárdázhatott bárki.