Kulcsok, zárak

Hét közben Szabó Magda Ajtajával dolgoztam, most így hétvége közeledtével megkaptam élőben. Tegnap este amikor már abbahagytam a szociális életet és le akartam volna feküdni, akkor feltűnt, hogy elromlott a kilincsem, és bezártam magam a szobámba.
Gyorsan felmértem, hogy hány napra elegendő élelmiszerkészletem van, édességből sok, fél kiló kenyér rávaló nélkül, és két üveg pálinka. A víz hiánya egy kicsit aggasztónak tűnt, mert már akkor szomjas voltam, de gondoltam, reggel majd csőmorzézok Mertnek, és ő az ablakon át ledob pár palackot.
Azért csak kiírtam a ház facebook-csoportjába hogy beszorultam és mentsenek meg. Aztán két perc múlva megjött Luis és Simon, akikkel öt perccel előtte gyűléseztünk Luis szobájában és újabb két perc múlva a Michal nevű lengyel fizikus srác és ő kívülről valahogy kiügyeskedte a nyelvet. Akkor celluxxal leragasztottuk a kilincs nyelvét, azzal baj nem lesz, mostantól csak kulcsra tudom nyitni-zárni az ajtót. Azóta mindenki rajtam röhög, sorban jönnek a kedvjelzések a segítségkérő kiírásomra.
Emlékszem otthon nagy botrány volt pár éve amiért hat centi hó után a katasztrófavédelem nyilatkozgatott és késtek a vonatok, és mindenki sírt, hogy "ilyen is csak ebben az országban lehet". Nos hát itt szerdáról csütörtökre virradó éjszaka esett négy centi, az előző bejegyzés fotóin az olvasók is láthatják, mennyi; csütörtökön még csak rinyálás volt, péntekre a város buszainak fele feladta, és a főiskola és az egyetem nem-belvárosi kampuszai kihirdették, hogy a pénteki órák elmaradnak mert "the conditions are so critical".
Tanulság? Aki mostantól azzal jön, hogy "ilyen is csak ebben az országban történhet", annak vissza fogok kérdezni, hogy vajon az összes ország szokásait ismeri-e, hogy ilyen nagy magabiztossággal nyilatkozik. Nemleges válasz esetén pedig nyugodt szívvel fogom ignorálni a véleményét.
Na de a záras sztorit vigyük tovább. Ma elkértem Milan bicikliszerelő eszközeit és megtámadtam Mátét hogy próbálja meg a gebe cangám jó kerekét áttenni Rocinante ferde kereke helyére. Némi próbálkozás után kiderült, hogy nem fog menni mert más méretűek a csavarok, a fogaskerekek, a lánc, a minden. Emellett voltam akkora lúzer, hogy a siker reményében már előre odaadtam Máténak a munkadíjként járó söröket, és nem volt pofám visszakérni.
Úgyhogy most az lesz, hogy keresünk valakit aki vesz roncs bicikliket alkatrésznek, és a kettő árából talán kijön egy új. A zárakat, lakatokat leszedtem, azokat külön kell eladni. úgy jöttem vissza házba, mindkét vállamra akasztva egy-egy biciklilánc, szóvá tették páran.
Hát ilyen itt az élet.