Like a boss

Nos, hát megírtam az esszét ami ennek a félévnek a legnagyobb feladata. Illetve az első verzióját írtam meg, január elején vissza fogom kapni hogy korrigálhassam azzal amit a tanárnő hibásnak vélt. Azt hiszem szükség lesz korrigálásra.
Bárhogy is ment a fogadkozás, a lényegi írás nagy része hétfőre maradt, az más kérdés hogy akkor a nem túl korai felkeléstől hajnali ötig megállás nélkül írtam. Így aztán a terjedelem meglett, 8000 szó az össz, a lényegi szöveg 18 oldal. Külföldiül, úgy hogy minden szavamba beleköthetnek, és ahogy a tanárnőt ismerem, anyanyelvi angol és kábé pont ez a szakterülete, bele is fog kötni minden egyes szóba. Szakirodalmat gyakorlatilag nem használtam, kedd délelőtt alibiből betűztem egy-két hivatkozást, de ami gondolat van benne azt csak úgy hasból ment. Szóval erősen lesz itt mit kritizálni. Azon kívül hogy megvan, másra nem is lehetek büszke.
Majd mellékelek pár képet a hétvégi buliból "like a boss" jeligére.

Ilyen komolyan nézek ki
Az öltöny Simontól volt kölcsönbe

Múlt héten elkezdtük Emilisszel litvánul ill. magyarul tanítani egymást, amiből az lett, hogy nyomtattam egy táblázatot, az oszlopok a mi folyosónkon levő összes nyelv, vagyis német, litván, spanyol, magyar, francia és török, a sorok pár alapkifejezés a Jó reggelt-től az Az élet kegyetlen-ig. Mostanra minen nyelv képviselői kitöltötték és nagyon örülünk.
Hétfőn körbejárt a körímél és fb-posztok, hogy megvan a kajatolvaj, két portugál srác volt. Mostanra az is kiderült hogy csak vicc volt, és nem ők azok. Azért nem vicces, mert én tényleg nagyon agyonvertem volna az illetőt ha találkozom vele, és akkor ő meghal, én meg megyek a börtönbe ok nélkül. Közben kiszámoltam, hogy 41 euró materiális értékű kaja tűnt el tőlem, de az eszmei érték még több, mert ezek nagyrészt a csak Magyarországon kapható kedvenc kajáim voltak, amit nem lehet csak úgy megvenni az itteni boltokban. egy rúd kolbászra négy eurót számoltam, majd Hildamama megerősít vagy cáfol.

James Bond style, Yan és Bogi

Ezen a héten nagy népvándorlás van, Jess jobban van, nappalokra hazajöhet, de aludnia továbbra is a kórházban kell, ma volt welcomeparyja, azt ellógtam, de azért bekopogtam hozzá, hogy jaj de jó hogy itt van. Akkor számbavétel hogy ki lesz itt végig, Jess nappalonként, Sergi és Clara, és Anete de ő nem beszámítható, és a kínaiak közül pár, Yan (ejtsd: jen) szociális, a többi életképtelen. És a városban még lesz Edit és Lieuwe. És a muzulmánok maradnak 25-26-áig, és a bulimániások némelyike visszajön szilveszterre.
Na de mostanában mindenki megy el, van aki csak eltűnik, és van aki szépen elköszön, most inkább nem sorolom fel hogy ki melyik kategória.
Emilist megajándékoztam egy guriga WC-papírral, amit ő egy csomag hagymával viszonzott, úgyhogy akkor már itt is folyik az ajándékozgatás. Hasonló jókat otthonra is!
Aztán ahogy ürül ki a nép, egyre nagyobb figyelem jut egy emberre, egyre kisebb a zsúfoltság, bezzeg a dzsuva a konyhában egyre nő. Az elmúlt 5-6 napban a napos mindig aznap reggel utazott el, amikor este takarítania kellett volna, most meg a két afriakai jönne, akik már rég nincsenek itt, és akkor itt fogok maradni, a konyha vasárnaptól csak az enyém, szóval itt fogok maradni egyhetes dzsuvával.
Hát ilyen ott az élet.