Szünet?

Az ember azt hiszi, hogy ha szünetet csinál magának, órák kilőve, társasági élet és ünnepségek minimalizálva, akkor sok ideje lesz, de az elmúlt napok nem ezt mutatják. úgy tűnik el egyik nap a másik után hogy az csak na, és nézem a dátumot, hogy ma hanyadika is van, biztos húsz, aztán látom, hogy huszonkettő. Persze lehet, hogy ha tizenegy előtt képes lennék kimászni az ágyból, akkor tartalmasabban telnének a napok :) Aztán meg minden napra van egy kupac teendő takarításól ügyintézős emailig amivel egy egy jó idő és minden nap van legalább egyvalami amivel megint elmegy egy jó idő. A tanulás meg eddig olyan gat-get szinten vagyogat. Majd ha a körmömre égnek a határidők.
Ez ma a konyha takarítása volt. Nagyon reméltem, hogy valaki besegít, de nem, mindenki csak elment, ráadásul tegnap Onur-Mike kettős születésnapi buli volt, ami szintén jelentősen hozzájárult az én konyhám rendetlenségéhez. Úgyhogy ma délben nekiálltam, és kiganajoztam mindent. A mosatlan edényeket és tányérokat is rövid úton a kukába dobtam, aki akkora tapló hogy itthagyja mosatlanul a kéthetes szünetre a cuccát az meg is érdemli.
De a leggusztustalanabb a mosogatók voltak, a sunyin odatett tányérok alatt régóta gyűlt a kajamaradék, ami néha vizet is kapott néha oxigént, hát ismereteim szerint ezek a rohadás ideális feltételei. Találtam ott pár szeletet Blanka sült almáiból, amit múlt szombatra csinált, ergo néhány óra híján egy hete rohadt ott. Amikor ezekkel próbáltam valamit kezdeni, akkor megjelent Onur, akkor kitaláltuk, hogy a fürdőszobában (ahol van ablak), ott kell venni egy nagy levegőt, a konyhában két-három villányi csulát átlapátolni a szemétbe, aztán futás vissza a fürdőszobába levegőért. Ez nem vicc, néhány másodperc után tényleg a hányinger kerülgetett minket, Onur fel is adta.
Na de megharcoltam, levittem három hullazsáknyi szemetet, amibe romlott kaja és gazdátlan serpenyők százai voltak, és egész délután járattam a szellőzőt, szerintem mostanra elfogadható állapotok lettek. Aki hozzányúl, azt pedig megölöm.
Amúgy ürülünk, a folyosón kettesben vagyunk Onurral, ő holnap reggel megy el, és szerintem ő az utolsó távozó. Viateur és Issaja szobái üresen állnak, és Slavka elfelejtette bezárni őket, úgyhogy most akár vendégeket is tudok fogadni, illetve ott szárítok ruhát, mégse az én szobám párásodjon agyon.
Közben pedig megjött az irodalmas órám értékelése. A tanárnő is érzékelte, hogy nem voltam a legösszeszedettebb az előadáson, de ennek ellenére nyolcast adott rá az októberben írt dolgozatra meg kilencest és akkor összességében kilences lesz a jegyem, ez az otthoni ötösnek felel meg, de csak betű szerint, mert annál kevesebben kapják.
Hát ilyen itt az élet.