Ma volt Simon születésnapja, ráadásul huszadik, és ebből az alkalomból hatalmas ünnepség volt, valószínűleg az legnagyobb születésnapi buli ami itt volt, azért is, mert közkedvelt figura születésnapjáról volt szó, meg azért is, mert mostanra érett össze a társaság annyira hogy igazán örüljünk egymásnak.
Már napokkal előzőleg elindult a szervezkedés, Luis külön levelezőlistát csinált a buli érdekében, volt itt pénzbeszedés, ötletelés, tortasütés, minden, az ünnepelt gyanútlanul meghívott 38 embert vacsorázni, amikor azt hitte hogy itt ő szervez, de az események egyre inkább túlhaladták őt. Három kiló spagetti alkotta a vacsora magvát, és hozzá carbonara szósz, mondjuk az jól nézett ki, hogy Simon cakumpack ráhagyta a főzést Estherre amíg ő a családjával szkájpolt meg zuhanyzott meg minden. A vacsora lezajlott, mellé egy ötliteres sör úgy fogyott el, hogy észre sem vettük. Akkor berontott Slavka a legvérengzőbb mindenre elszánt arcával és dörgő hangon elzengte, hogy most azonnal mindenki menjen fel a 216-osba, ami ugye az üres szoba. Közben valaki feltartotta Simont, úgyhogy nekünk volt időnk alakzatba rendeződni és gyertyákat gyújtani.
Amikor belépett, volt éneklés, jókívánságok, mindenki által aláírt lap, torta, ajándékok. Már épp féltékeny lettem, hogy mért kap 10 ajándékcsomagot, de abból nyolc csomag tészta volt:). Utána meg örömködés és zene éjfélig.
Közben néha leingáztam a mi emeletünkre, változatos indokokkal, de többek között az is kiderült, hogy Isaiah holnap megy haza. Azt tudtam, hogy ezen a héten, de azt hittem később. Úgyhogy röptében tőle is búcsút kellett vennem, pér percben összefoglaltuk hogy mennyire kiváló ember a másik, majd adott egy tollat, akkor gondoltam én is megszabadulok a piros filctollamtól, de aztán inkább egy rendes és használatlan golyóstollat nyomtam a kezébe.
Fél egykor bementünk a centrumba, és ott is voltunk négy utánig, én Patrick bicikliját vettem kölcsön a közlekedés céljaira. A bulizásról meg nem igazán lehet mit írni.
Simon eszméletlenül gyáva, be is ígértem neki néhány nevelő célzatú nyaklevest, de azt a születésnapján nem lehet.
Ma kábé véletlenül kimentem az utcára, és jéé ott állt Isaiah a földszinti fekete barátjával a buszmegállóban, szóval még volt alkalmam búcsút venni tőle még egyszer élőben, sok jókívánság, meleg ölelés és kézfogás blabla.
VálaszTörlés