Tehát ott hagytuk abba, hogy tegnap este volt karácsonyi vacsora, körülbelül negyedóránként változott a társaság álláspontja, hogy menjünk-e, de végül mentünk, engem Sergi vitt a biciklije hátulján.
Bemondták hogy 98 vendég volt, ami azért elég sok, szóval senki ne féltsen, hogy egyedül vagyok, és tessék megdícsérni, mert 100-ra tippeltem a résztvevők számát. Az asztalnál egyébként nyolcan ültünk, négy baszk, két katalán, egy moriszkó mix és egy tősgyökeres pesti magyar (gyk. az én vagyok), és spanyol nacionalista dalokat énekeltünk kasztíliai nyelvjárásban. Az asztalnál ülő öt lány közül háromnak lógott karika az orrából, a másik kettőnek a füléből.
Az volt a jó, hogy én indulás előtt még éppen be tudtam fejezni az ebédet, mert akkor még úgy volt hogy nem megyünk, aztán mentünk, és én már tele voltam, de amúgy a többiek is. A helyszínen pedig negyven fogás várt minket, azért írtam betűvel a negyvenet, nehogy valaki azt hihesse, hogy félregépeltem. Szóval nem kellett visszafogni magunkat. És ki akartunk próbálni mindent. Amiből az lett, hogy három órán át folyamatosan ettünk, úgy hogy már a kezdet kezdetén is tele voltunk.
Valami keresztény szervezet csinálta ezt nekünk, nem mondták hogy melyik egyház, adtak egy kis műsort, zenét, meg egy János-evangéliumot mindenkinek, de azért azt is megoldották, hogy ne legyenek tolakodóak azok számára se, akik nem keresztények.
Hazafeléjövet gyalog jöttem, hát úgy vigyázni kellett hogy függőlegesen tartsam a nyelőcsövemet, nehogy kifolyjon belőle a szubsztancia. Amúgy gyalog előbb értem haza mint a többiek bicikli+cigivel.
Ma meg elvileg tanulás lett volna, hogy mi vette el teljesen a kedvem, azt majd a végén megírom.
Este adtam egy vacsorát annak az összesen rajtam kívül öt embernek, aki ismerősöm a házból annyira, hogy hajlandó heti egyszer a köszönés után még fenntartani a szemkontaktust (ez finom jelzés arra, hogy Anete mennyire antiszociális és bunkó pedig európai összetartásnak kéne lennie). Az a kaja volt, amit én paprikás csirkének hívok, pedig az tök más, úgyhogy bajban voltam, amikor kérdezték hogy mi ez. Olyasmit mondtam, hogy nagyon Hungarian style, de nem tudom, hogy létezik-e máshol is, vagy csak in my imagination.
Amúgy izgultam hogy jól sikerüljön, kicsit elsóztam, aminek következtében a szaft is sok lett, sok sós szaft, de azért összességében elég jó, szerintem evés közben nem érződött hogy el van sózva, sokat dicsérték, ami persze csak az illem, de meg is ették. Én azóta megittam bő két liter vizet, a többiek nemtom. Mellé kibontottuk Kinga-Kata diópálinkáját, abból nem bírtak sokat inni a népek. De megint ügyes voltam, ugye írtam hogy Viateur üres szobájában jól befűtöttem, és ott szárítok ruhát, és most Issaja szobájában jól nyitva hagytam az ablakot, és ott hűtöm be az italokat. A székeket pedig mindkettőjüktől elcsórtam. Az én plusz-székem, amit még Gargantua vett, feladta a harcot amikor pár napja Emilisszel randalíroztunk.
Édességem nem volt, és reklamálni kezdett a nép, hogy kérnek, amikor eszembe jutott, hogy Milantól akptam valami fagyasztott piros gumót, nem tudom ez pont melyik, a többiek azt mondták rá hogy berry, szerintem az angol berry legalább annyira általános fogalom mint a magyar gumó. És akkor azt mondták, hogy jó lenne hozzá egy adag vaníliafagyi, és ott láttam belőle egy dobozt a mélyhűtőben Onur polcán... Rövid etikai diskurzus, hogy most mi a teendő, de a fagyi győzött. Ez van. Majd valaki vesz egy másik vaníliafagyit, és beteszi ugyanoda.
Most meg megnéztük egy filmhatodrológia első két részét, nagyon rossz, arról szól, hogy az összes szereplő sorban felcsap buzinak majd pedig meghal. És nyilván a felmerülő kérdésekről máshogy fejti ki a véleményét az ember ha a három másik emberből, akivel együtt ül a kanapén, abból kettő buzi.
És a bejegyzés nagy sztorija, hogy tegnap este kaptam egy levelet egy tanáromtól, tehát december 24-én este nyolckor valaki képes volt tanügyben levelet írni, konkrétan feladta nekem az erre a tanévre való házi feladatot amiért szeptember óta könyörgök neki. A feladatom az, hogy lefordítsak egy latin szöveget magyarra, irgalmatlan hosszú, 6200 szó. Az én latintudásommal ebből kb. 6100-at kell majd egyesével kikeresni a szótárból, mellesleg ha otthon kijártam volna a kurzust, akkor körülbelül ötödennyi munkám lenne. Ja meg egyébként is a következő egy hónapra már eddig is minden nap be volt táblázva, hogy mit fogok csinálni, szóval nagy az öröm. És miután ezt így átpörgettem az agyamon, észrevettem, hogy a tanár úr még boldog karácsonyt is kívánt a levél alján. Köszönöm! Viszont!
Hasonló jókat otthonra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése