International debut goal

Ha már ennyire focista lennék, illene gyakorolnom is ezt, ebből a célból ma bekopogtam a fölöttem lakó törökhöz, hogy mondja már meg, mikor van a mai meccs, és hogy hol lehet a csoportba regisztrálni.
Közben Slavka küldött egy köremailt, amiben az az érdekes, hogy a szobaszám szerinti sorrendben írta be a címzetteket, így megvan a térkép, hogy a földszinten és a másodikon a pont alattunk-fölöttünk levő részen ki hol lakik. A durva az, hogy a földszintiek közül senkinek nem ismerős a neve sem (ugye Bogi és Máté a másik szárnyon laknak). A második emeletet viszont szépen tanulom, ugye a "jó" spanyolok és Phoebe társasága van ott néhány ázsiaival és ukránnal. És a harmadik érdekesség, hogy Vieter nevét írásban is láttam, és Viateur-ként kell leírni. Hogy a blogon hogy lesz eztán, azt nemtom.
A focit próbáltam reklámozni, Mátét sikerült elvinni, Milan majd legközelebb, az afrikaiak meg néha megígérik, aztán mégse jönnek. Na még egy szó az afrikaiakról. Issaja panaszkodik, hogy mennyire hiányzik a családja, aztán kisült, hogy ez nem anyucit jelenti, hanem a feleségét. Aztán hogy van két gyereke, a kisebbik tíz éves. És ma a pontos neve alapján megtaláltam Vhampa-Vieter-Viateur-t az internetes szférában, és a profilképén boldogan pózol négy fekete gyerekkel, akik közül a legnagyobb lány majndem olyan magas mint ő. Hát szóval ennyire eltérő háttérrel érkeztünk ide a házba.
Na de szóval foci. Most tizennégyen voltunk, és most már többségben voltunk idei házlakók. És nyert az én csapatom, azt hiszem 9-2 lett, de eredetileg szoros volt, csak a végén húztunk el. És bizony, a második gólt én lőttem, ezzel megvan az első gólom a Diaconessen United FC színeiben is. Kis szöglethez kiment két portugál, azt rájuk hagytam, megvertek két védőt, majd legurították nekem átlövőposztra. Korábban volt már három helyzetem, azokat mind kapásból lőttem, és mind mellé, ezért megfogadtam, hogy bármi lesz, a következőt átveszem, és csak célzás után lövöm, és szerencsére volt erre időm, és hiába a távolság, combmagasságban közvetlen kapufa mellé helyezett lövést nem szed ki a kapus. Ezzel lett 2-1.
Aztán lövögettek a többiek is, illetve leginkább az a portugál aki nekem adta a gólpasszt.
De a sztori az, hogy a meccs során kétszer vállalkoztam becsúszó szerelésre, arra gondolva, hogy az elmúlt hónapban magam köré növesztett szalonnaréteg majd megvéd minden fizikális hatástól. Csakhogy elsőre full sprintben sikerült a labda után az ellenfelet is elkaszálni, és ketten együtt estünk rá a csípőcsontomra, ami még most is fáj. Aztán amint lábra tudtam állni, az első akcióból ismét csúsztam ezúttal üres labdára nehogy kimenjen a pályáról, és sikeresen belecsúsztam egy pocsolyába, és annyira csupa iszap lettem, hogy ha nem marad a lábamon, nem ismertem volna fel a cipőmet. Mondták a többiek, hogy ez most nem az én napom, de ha egyszer nyertünk, és gólt lőttem...