Egészségügyi gondok

Nos, akkor most megírom hogy mi volt kedden és csütörtökön, aztán hogy szerdán és pénteken mi volt (és lesz), azt meg majd később. Bocsika a hosszú szünetért, nem sok esemény volt a héten, viszont a hétvégén még várható egy-két érdekesség.
Szóval egészségügyi gondok merültek fel. Vasárnap a focin beütöttem a csípőcsontomat, ami azóta is fáj, de legalább minden nap egy kicsit kevésbé.
Aztán kedden Linkus elkezdett panaszkodni, hogy nagyon fáj a hátsó lába, alig bír menni vele. Egyetemről hazafelé jövet két rendelőben is megálltunk gyógyszerért, a második hatott is, és úgy tűnt rendben vagyunk. Aztán csütörtök reggel megint újrakezdődött a probléma, nem tudott rendesen menni a lábával, az út nagyrészében kézenfogva kellett vezetni, megint betértem a rendelőkbe vele, de rögtön kihányta a gyógyszert, szóval elég rossznak tűnt a helyzet. Akkor már megírom, hogy Zsadányi tanárnő megint megdicsért, és hogy öröm neki bejönni a közös órákra, pedig arra készültem hogy le fog szidni hogy felületesen olvasok. Aztán hazafelé nagyrészt megint kézenfogva sétáltunk Linkussal, ami nagyon romantikus, de fárasztó.
Itthon megkértem Mátét, hogy állítson fel egy diagnózist (ja hogy két Máté van, húha, most ez az a Máté aki a földszinten lakik és nem a másik épületben, és előbb emaileztünk, és csak utána találkoztunk és versenybiciklis), és megállapította, hogy ezt bizony műtét nélkül nem ússzuk meg, és nem csak sebkezelés kell, hanem átültetés, amit ő nem biztos hogy meg tud csinálni.
El is mentünk a kórházba, Linkus ott is aludt, megműtötték, délután mentem érte, és elhoztam, viszont otthagytam 16 eurót a doktor bácsi zsebében, ugye Linkusnak nem volt eü-kártyája, tehát neki fizetni kell. De legalább jól van, és remélem jól is marad.