Egyik válságból a másikba

Nem könnyű ám amikor az élet súlya nyomja kollégánk vállát. Még meg sem oldódik az egyik probléma, amikor jön a másik. Tegnap jöttünk haza a könyvtárból, remélve hogy itthon még bőven lesz idő kommunikálni az óhazával, amikor bumm, hirtelen jött a hír, hogy Linkusnak baja van.
De olyan súlyos, hogy azzal továbbmenni sem lehet. A szíve tört össze, vagy a gerince tört el, vagy én nem tudom, hogy mondják eztetet. Mindenesetre nekem kettéhasadt a szívem :) Itthon Máté is csak a fejét vakarta, hogy itt bizony komoly gondok vannak, nem tud segíteni, kórház kell.
Hát most akkor megint ott vagyunk, hogy távol kerültünk egymástól Linkussal, és sátáni erők azon munkálkodnak, hogy ne csak fizikailag kerüljünk távolra. Valahogy mindig megtalálja az okot, hogy most épp miért nem lehetünk együtt, és hát hogyismondjam, nem erről volt szó. Vagy most én vagyok a rosszindulatú gyanakvó szemétláda?
Felmerül a kérdés, hogy meddig érdemes kitartanom Linkus iránti szerelmemben, és mikor érdemes átnyergelni másik cangára. Ugye ez már többedik probléma, és ki tudja mennyi lesz még ami meggátolja örökké tartó boldogságunkat. Ha nem ő lenne az egy Linkus...

P. S. Ez a dallam közben hozzánőtt az eseményekhez.
http://www.youtube.com/watch?v=PNP9lqMVnfw