Arról hogy mi van, és hogy mi nincs

Ami most megy a fejemben nóta, azt nem linkelem be, mert titkos. Radnótinak köze van hozzá.
Ezt a cikket a "kihagyott helyzetek" címmel akartam megírni, de csak a metaforikus értelem stimmel.
Szombaton egyes kolibeliek kirándulni mentek Utrechtbe, egy nap, occsó vonat, mindent megnéztek, és akiket ismertem a társaságból azok a "jó" spanyolok, akikkel szívesen mentem volna. De mégis maradtam itthon, mert tanulni kellett, és nem fért volna bele, hogy egy egész napot kihagyjak. Úgyhogy a szobában ültem, és csak konyha és vécé miatt hagytam el a szobát, ergó az emeletet nem hagytam el. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tanulás hatékony volt.
Hétközben megbeszéltük Milannal, hogy vasárnap azaz ma délután kimegyünk az FC Groningen meccsére. Aztán amikor bekopogtam hozzá, hogy mikor, akkor nem volt itt, meg általában dél és kora délután körül nem volt itt, úgyhogy erről ennyit. Így legalább rendesen el tudtam menni a Diaconessen United FC meccsére.
Az egész hetes esőzések után jól fel volt ázva a pálya, alig találtunk rajta olyan részt, ahol nem lesznek pocsolyák (mozgatható kapuk vannak), de így is összevissza csúszkáltunk. Nyert a csapatom, assszem 5-3-ra, megint lőttem gólt, megint a másodikat. Ez olyan volt, mint amit a Kozelitóban szoktam, hogy fél méterre vagyok a kaputól, aztán jó esetben eltalálom az üres kaput, most kapufát lőttem, de arról végül bepattant. Ezen kívül egy lövésem volt, átlövőposztról tisztán láttam a kaput, öt centivel ment mellé, megdicsértek a lövés kivitelezéséért. Így nem hivatkozhatok a sok kihagyott helyzetre. Igyekeztem, inkább passzolni. De mezőnyben szerintem én voltam a leggyengébb. Többnyire Deniz fogott és szó szerint az összes párharcunkat megnyerte.
Szó van arról, hogy jövő vasárnap lesz egy focikupa, amire hatos csoportokban lehetne menni, a Diaconessen United három csapatot nevez, most kiderült, hogy abból kettő már megvan, és azokba nem hívtak engem. Brühühü. Erre elkezdtem összeszedegetni a maradékot, négyen már vagyunk, Mátéval és két brazillal, a szörnyű rémálmom az, hogy ebben nincs kapus, viszont mezőnyben a három másik jobb nálam...
Itthon az El Classicó-t (Barcelona-Madrid focimeccs) néztük volna tömegben, a "jó" és a "rossz" spanyolok társaságai közül választhattam volna, de inkább szkájpoltam. Nem merül föl, hogy legközelebb nem a szkájpot kellene választanom. De most még mindig nem tudom, hogy sírjak, vagy örüljek.
Azért beszélek így, mert hazudni mindig féltem.
Amúgy pont a meccs előtt pár perccel kezdtem a szkájpot, és pont akkor raktam le, amikor pár perce végetért a meccs.
Most meg este van, ma nem nagyon haladtam. Szerda reggel vendégelőadó leszek a magyarszakosok előtt, van belőlük összesen három. Még elég sokat kellene készülni addig.
Nagyjából egész héten a szobámban ültem, néha tanultam, néha olvastam, néha hiábavalóságokkal ment el az idő. Kezd felmerülni bennem a gondolat, hogy mások többet tudnának kihozni egy Erasmusból, mint én. Tanulás terén feláll a szőr a hátamon, ha arra gondolok, hogy novemberben minden héten kell írnom egy beadandót az otthoni egyetemre innen, Hollandiából, ugye ez se nem racionális, se nem hatékony.

Ez nem saját, de a lusta disznó ide illik

Programok és szociális élet terén pedig sokkal aktívabbak is vannak nálam, sőt a fehérek közül az egyik legkevésbé aktív vagyok. Ha szembejön valaki a folyosón, én annyit mondok, hogy vac nyúz mások meg összeölelgetik egymást és előre egyeztetik hogy együtt egyenek, menjenek egyetemre, stb.
Amúgy honvágyam nincs, többen kérdezgetik, és gyanítom szívesen hallanák, hogy van, és hogy mennyire hiányzik minden, de nem hiányzik. Egyes emberekkel való beszélgetés hiányzik. Bizonyos tekintetben elég rosszkor jött az országváltás.  De az ország, a város, az egyetem, a lakás, ilyesmi, és az emberek másik része nem hiányzik. A jövőről persze nem áll módomban nyilatkozni. Idejövetel előtt féltettem magam, hogy mennyire vagyok Pesthez és a kis szobámhoz láncolva, de szerintem első nap elkönyveltem, hogy most ez az otthon, és ezzel le van rendezve.
Gargantuáék szerint nagyon meg fogom szokni Groningent, és Groningen fog hiányozni, amikor hazamegyek. ezt majd akkor bírálom el, de el tudom képzelni, hogy így legyen. A közvetlen családtagok pedig tudják, hogy nem egyértelmű, hogy haza akarok-e menni karácsonykor.

P. S. El tudnék képzelni olyan beszélgetést is, amikor kicsit sem öntenek nyakon a "Mi újság Hollandiában?" és társai kérdésekkel.
P. S. 2. A blogon megjelenő szövegek szépirodalmi szövegnek minősülnek.