Nesztek bejegyzésáradat

A napokban egyebek mellett arról is döntöttem, hogy mivel a bolyaisok végeztek a Don Quijote értelmezésével, én is elhagyom, de legalábbis háttérbe szorítom a Don Quijote imidzset. Helyette Odüsszeusz lesz a menő. Ez azért is jó, mert Odüsszeusz is király volt, Don Quijote pedig nem. És ő is elutazott külföldre, aztán lefújták a hajójáratát, és label státusszal ösztöndíj nélkül maradt még egy ideig, de az már más kérdés. És különben is ha nem Rocinante lett a biciklim, akkor hiteltelen a Don Quijote-imitáció. Ja, és még görög is.
Mint az köztudott, ma kellett prezentálnom valamit az itt tanuló mindösszesen három magyarszakosnak. Ahogy az lenni szokott a munka erősen a körmömre égett, elég jelentős részben kedd este olvastam a szakirodalmat. Most remélem, hogy a tanárnő nem olvassa ezeket. Meg amúgyis, amit mondtam, azt 80%-ban íkúból mondtam, az összes olvasás legfeljebb annak megerősítésére lett jó a szakszerű megfogalmazás mellett, hogy beláttam, hogy nem csak én vagyok a hülye, hanem mások is ugyanazt hiszik.
Kaptam egy megjegyzést a tanárnőtől, hogy húha, fél háromkor küldtem el a kiosztmányt, azt nem mondtam neki, hogy a saját vázlatomat csak azután kezdtem megírni. Hildamama pontban hétkor ébresztett ezerötszáz kilométer távolságból, aztán ez is fölöslegesnek bizonyult mert 7:01-kor megint bekapcsolt a markoló-légkalapács kombó tíz méterre a nyitott ablakomtól.
Ugye tavaly ilyenkor prezentáltam először és eddig utoljára angol nyelven, még az otthoni egyetemen, és halálra izgultam magam, a velem párban levő muzulmán bosnyák lánnyal felváltva hívtuk Jézust és Allahot hogy maradjon el az óra, aztán összevissza dadogtam, és csak az jutott eszembe ami a vázlatban volt. Úgyhogy vettem be egy kis izgulásgátlót, és kértem egy-egy mosolyt Timitől és Edittől, akikkel tökvéletlen találkoztam. Így aztán csak annyira izgultam, amennyire illik, és el tudtam mondani értelmesen amit akartam.

Majdnem negyven percet beszéltem folyamatosan. És mindezt angolul. Szóval szerintem Odüsszeusszal közös tulajdonságom, hogy mindketten királyok vagyunk.
Aztán átváltottunk beszélgetésbe, aminek kb. az volt a tétje, hogy nézzünk-e Schicklgruber képeket, érdemes-e, szabad-e vagy égessük el, stb.
Aztán végelett az órának és mindenki elrohant. Nemtom, nyelvszakosoktól azt várná az ember, hogy érdekli őket ha abból az országból való emberrel találkozhatnak. Ugye a háromból egyik Jan, aki folyákonyan beszél magyarul, volt egy szintén 50 körüli nő, aki tőmondatokban beszél és egy korombéli liba akinek azt is el kellett mondani, hogy mért van az hogy a megérkeztem az nekünk egy szó, a többi nyelvnek több, angol-németnek három. Azért elfelémenet utolértem Jant, és beszélgettünk egy kicsit a fociról, azt mondja, a Fradinak szurkol, volt is már kint meccsen, úgyhogy biztos jó ember.
Utána elkezdtem írni a leckét a délutáni történelmes órára, nem mondom, hogy ideális állapotban voltam, de a háromnegyede meglett, természetesen csak azoknál a feladatoknál szólított fel a tanár, amiket nem írtam meg.
Óra után tekertem haza, átöltöztem és repültem focizni, éppen beestem kezdésre. Most kikaptunk, azt nem fogom részletezni hogy ki hányszor cselezett ki, mert nem férne ki. De azért most is lőttem két gólt. Az elsőnél én voltam a center, a szélsőnket pedig már éppen leszerelték, amikor a hátvéd valami hirtelen ötlettől vezérelve odaadta nekem a labdát, akkor még volt előttem egy hátvéd, de el tudtam lőni a labdát a rövid felső sarokba. Aztán két perccel később rúgtam egy hatalmas kapufát húszméteres ívelés után kapásból, ha egy centivel arrébb megy, az évtized gólja lett volna. A második gólnál meg öt percig integettem, mire észrevették a többiek, hogy üresen állok a kapu előtt, aztán mire megkaptam, már a hátvéd és a kapus is a nyakamon volt, és csak úgy találomra lőttem valamerre, de pont jó helyre ment.
Amúgy megkérdeztem Mertet, hogy mik azok a csőmorzejelek, amiket hallok, és mért nem válaszol soha, amikor én válaszolok neki. Kiderült, hogy Deniznek üzennek ezzel, és azt jelenti a kopogás, hogy nyissák ki az ablakot, azon át kihajolva fognak beszélgetni. most jó hangosan elkezdtem morzézni, és utána hallottam a lépéseket, ahogy Mert elgyalogolt az ablakig:)