A bejegyzés címe

Akkor az elmúlt napok rendhagyó cikkei után egy hagyományosabb következik arról, hogy mit csináltam, és mit nem csináltam a hétvégén.
Például nem voltam Brémában. Most van ott valami banzáj, a helyi Oktoberfest vagy mi, elhangzott egy-két pletyka, hogy mehetnénk oda is, aztán mindenki visszamondta, és akkor végül én se neveztem be, emrt már nem tudtam követni, hogy ki nem megy, és már senki ismerős nem ment. Szóval szombaton Bréma helyett itthon csücsültem.
Aztán délután Marta a hóna alá csapott és elvitt Joaquínnal és Blankával a Groningen déli határában levő tóhoz. Hát az olyan retkes volt, hogy a lábamat nem mertem beletenni. A többiek se. Igazából kattintottunk pár fotót, megállapítottuk, hogy szép, aztán mentünk tovább a parkba, ami csak néhány percre van onnan, és a parkban is van tó, és a tó körül is van park, de azért mégis két külön entitásról van szó.
A ludak, hattyúk és kacsák továbbra is szabadon röpködnek, de most Blanka megmutatta azt a helyet is ahol az őzikék és egyéb nyuszikák laknak (kerítéssel körbekerítve). Próbáltam barátkozni a nyuszikákkal (értsd patás nyuszikákkal), félsiker, a kaját elfogadták, némelyik simogatni is engedte magát, de bármilyen európai nyelvet próbáltam, semmit nem értettek, még bemutatkozni sem sikerült. Komolyan nem értem, ha Hollandiában vannak, hogy képzelik az életüket angol nyelvtudás nélkül? A másik meg hogy melyik kontinensről jöhetnek, ha se hollandot, se angolt, spanyolt, magyart, latint, németet nem értenek? Jó, akkor biztos franciák voltak. De egy bemutatkozást még franciául is tudtam volna értelmezni.
Ma körbejárt a hír, hogy menjünk futbaseballozni. Nem volt jobb dolgom, úgyhogy mentem. Jelen volt két magyar, két német, egy-egy angol, cseh, francia, szlovák, portugál, svéd, spanyol. A baj az volt, hogy a helyszínen derült ki, hogy senki nem tudja a szabályokat. Szervezőség részéről igen nagy bátorság volt így elindítani a túrát. Aztán hosszas egyezkedés után elég méta-szerű játékunk lett, annyi különbséggel, hogy focilabda, és rúgni kell. Azt nemtom, hogy nyertünk-e, elkeveredett, hogy akkor most melyik kör ért, és ki hány pontot mikor futott össze. Egyszer mindenesetre sikerült átrúgnom a labdát az egész játéktér fölött, bele a túloldali erdőbe, és persze akkor estem ki, mert nem láttam, hogy mikor jön ki onnan az ellenfél.
Fotó később lesz.
Az elmúlt napokban való igen tudatos étkezéssel sikerült megennem mindenemet amim volt. A hűtőm tökéletesen üres. A mélyhűtő, és a polc nem, de kenyér és rávaló, vagy bármilyen főzés (vagy kiolvasztás) nélkül fogyasztható kajám nincs.
Amúgy javaslom meghallgatásra a Bence által belinkelt humort az Albert Heijn-ről, tényleg nemzeti szimbólum, és a fogyasztói kultúra temploma egyben.
Na, oda megyek holnap reggel, két részletben, mert egyben nem bírnám el azt a rengeteg mindent amit haza kéne hozni. Taktikusan lesz egy ital-kör, és egy étel-kör. Filozófiai nézeteim szerint ha a csapvíz ingyen van, akkor lukszus italért fizetni, és akkor holnap jól lemérhetem, hogy mennyit költök lukszusra, és mennyit létszükségletre (ami a kaja). Ja és cetlin előre el van tervezve, hogy a következő héten mit fogok enni. Spagetti carbonara (á la Simon), csirke á la Joaquín, paprikás krumpli, Spanish omlette (á la Esther), pasta á la Emilis, majd a Gargantua által hozott mélyhűtött disznó következik borsóval.
Utóbbi fölött több centi vastagon állt a fagyott zsír, nem mertem így megenni; főzéshez olaj helyett vagdostam belőle, és mostanra fogyott róla annyi zsír, hogy megpróbálkozhassak a hús kibányászásával.