Fél-félév vége

Már régen voltak képek, úgyhogy akkor most ezen a téren is kényeztetem az olvasókat egy kicsit, tegnap készültek a város parkjaiban.

Bőcsészek elmélkedhetnek a natúráról és kultúráról

Ezen a héten végetért a félév első fele, és most két hét szün... vizsgaidőszak következik. Az órák többsége ugyanúgy fog folytatódni, és nem tudok mi érdekeset mondani, hacsak nem az irodalmasról. A tanárnő elárulta nekem, hogy a tízes osztályzási rendszeren hogyan értékelte az eddigi teljesítményemet. A múlt heti előadás kilences, az óráról órára készülés tízes. A tízesről azt kell tudni, hogya félév elején láttam egy papírt arról, hogy melyik érdemjegyet hány százalék kapja, és a tízes mellett egy vízszintes vonal volt. Merthogy az a heilige Gott tudása. Ez összességében azt jelzi, hogy egy tízkredites tárgynak eddig kétötödét teljesítettem 9,5-ös átlagra :).
Utána délután aludtam, ruhát mostam, és jól felhúztam magam, mert vagy elromlott a mosógép vagy valaki az orrom előtt foglalta le, és egész délután ott kellett sorban állni mire használni tudtam. Este épp a konyhában vakartam a fejem, hogy na megint főzni kell, ha enni akarok, és Simon is épp ugyanígy volt, amikor szóltak, hogy fél óra múlva pókerbajnokság indul a szomszéd konyhában.

Akkor gyorsan megegyeztünk, hogy ma én főzök kettőnknek, holnap ő. Ugye otthonról minden kérésem ellenére még mindig nem kaptam receptet úgyhogy a Joaqíntól ellesett fokhagymás-boros husit sütöttem meg, kezdeti nehézségekkel de a végeredmény szupi lett. Vannak páran, mondjuk az afriakaiak és Joaqín akik igen ügyes dolgokat tudnak csinálni a konyhában. Viateur engem is ide számít:)
Simon azt mondta, hogy szokta olvasni a blogomat, a képeket és a tulajdonneveket érti, a többire ráereszti a google translatort. Teszteltem, elég keveset lehet guglival érteni ebből.
Na jó, aztán mentünk pókerezni, hosszas játék után kilencből harmadik lettem, néha volt szerencsém, amikor két egymás utáni körben kényszerültem all-int mondani, és nyertem, és volt amikor nem, pl. amikor kiestem.
Asszem ezen a héten nem feküdtem le három előtt. Ami azt is jelzi, hogy néha egy kicsit fáradt vagyok napközben. Ugye továbbra is minden reggel hétkor indul a szomszéd épület bontása körülbelül tíz méterre az ablakomtól.
Tegnap délután szép idő vala, gondoltam most kihasználom, valószínűleg márciusig utoljára látom a napocskát és utólszor hordhatok egy szál pólót. Egy gyümölcslé egy kis süti és két könyv társaságában elkerekeztem a közelben levő parkba, onnan vannak a fotók is.
Ma meg elfelejtettem, hogy szombat van, és nincs légkalapács, és kettőkor ébredtem fel. De mindjárt fekszem is vissza. Poénból gutten mórgent szoktam köszöngetni az embereknek, és akkor meg kell ideologizálni, hogy nemrég keltünk és azért, vagy ha valakit először látok aznap, akkor azért.
Zsadányi tanárnő szervez egy magyar kulturális estet, hú most nem tudom ki a célközönség a magyar, vagy a nem-magyar, de lesz filmnézés, gulyás, magyar bor, minden. Ha legközelebb a borszaküzlet közelében leszek, megnézem hogy van-e magyar bor. És fel vagyok kérve hogy hozzak jó népzenét, hát lehet hogy erre a megfelelő ember vagyok. Csak a vendégeket sajnálom, mert nem fognak tudni ülve maradni.
Amúgy pénteken lesz vizsgám az History of international relations-ból, állítólag nehéz, Annelieke most elkapott cseten, hogy ő már ki van borulva, hogy mennyit kell készülni, és nem fog a végére érni, jól van, én még el se kezdtem.