Borrel

A címben szereplő holland szó a szótár szerint a következőket jelenti: itóka, snapsz, pálinka, feles. Ezen most meglepődöm. Fél perccel ezelőttig azt hittem, hogy a konszolidált összejövetelt, mondhatni állófogadást hívják így. Nekem legalábbis azt mondták, hogy erre hívnak.
Szóval jelentkeztek a finnugrászok, hogy beindul a finnugrisztikás társaság élete is, és most hétfőn lesz egy kisebb ámde hivatalosabb borrel, és jövő szerdán egy nagyobb, ámbátor annál lazább. Úgyhogy ötre el is mentem az egyetem folyosójára, inhalálni egy kis finnugrisztikás szellemet. Nem mellékesen, azt terveztem, hogy ez az ebédem is lesz, hát némi csipsz és sajt volt kitéve, és gyümölcslé és bor.
Jelen volt a tanszékvezető, két tanár, akik közül az egyik ugye Zsadányi tanárnő, két magyar diák, akik közül az egyik én vagyok, a másik Edit, és kábé nyolc-tíz holland, meg állítólag volt egy finn is, de a sok szőke között nem lehetett beazonosítani, hogy melyik ő, és akiről eddig azt hittem, hogy finn, az holland, csak hát szőke. A holland diákok általában finn szakirányosok, azaz magyarul egy kukkot sem tudnak. Az öltözékekből és a stílusokból ítélve a finn szak relatív népszerűsége a Nightwishnak/nek köszönhető.
Magyarszakos egy volt jelen, Jan, saccra ötven éves, és valószínűleg a hobbija az egyetemre járás. Folyékonyan beszél magyarul. Azt mondja, tíz éve Klagenfurtban egy nyári egyetemen barátkozott össze pár magyarral, és annyira csodálta, hogy amikor maguk között magyarul beszélnek, abból ő nem ért egyetlen szót sem. Úgyhogy hazafelé úton vett egy német-magyar szótárat és elkezdte olvasgatni. Azóta persze sok idő eltűnt, kétszer volt Debrecenben nyári egyetemen, és minden eseményt követ kultúrában, közéletben, többek között a magyar tévéhíradót is nézi. Nem tudom elképzelni, milyen praktikus célja van ezzel, ő se mondott semmi ilyesmit.
Még beszélgettem néhány emberrel, de nem ez a vicces, hanem az, hogy asztalbontáskor a tanszékvezető nekem adta az egyik éppen megkezdett borosüveget. És nekem még órám volt, és nem volt semmi csomagom, a jegyzetelést is zsebbe összehajtott papírlapra terveztem megoldani. Szóval szerintem a város elsőszámú partiarcának néztem ki ahogy fél perc késéssel megérkezem a háromszáz fős előadásra kezemben egy kétliteres borosüveggel, és semmi mással. :) :) :)
Itt észre kell venni, hogy háromszázan tanulnak nemzetközi tanulmányok szakon.
A címet pedig át lehet javítani "Borral"-ra, ami annyit tesz, hogy with wine.
Aztán hazafelé is ügyesen kellett biciklizni, eleinte a kormánnyal együtt fogtam az üveget, aztán előbbit elengedtem, és rararíromm, bycicle experiment, perceken át mentem egy kézzel.
Itthon éhes voltam, lecsúszott egy csomag tészta egy üveg karbonara szósszal és sajttal és pesztóval. És nem a saját konyhánkban ettem, hanem egy szinttel följebb. Az más kérdés, hogy közben lent elkeveredett az egyetlen lábosom, és csak találomra tettem el egyet, de legalább olyan nyelven folyt a társaság, amit én is értek. Ja, és tőlem is megkérdezik, hogy mi újság. Egyébként Timi, Emilis és Milan is ottvoltak a mi folyosónkról, szóval szinte konkrét népvándorlás folyt. Azt mondták a spanyolok, hogy ott két vezetékneve van az embernek a fontosabb az apjától, a második az anyjától (gyors futtatás, hogy Hernán Cortés de Monroy y Pizarro neve hogy felel meg ennek, az anyai nagyanyját kivéve a másik három nagyszülőjétől van egy-egy vezetékneve, szóval még nem teljesen értem a rendszert, de haladunk), és így egész vicces nevek jönnek össze, a házban is van Gyomor-Fájás és Ajtó-Kopogás. Most akkor nem mondom meg melyik németet meg azzal vicceltem, hogy ha el akarom küldeni, akkor azt kell mondani, hogy RAUHen verboten, naggyal a vezetéknevét szedtem.
Közben megint hívtak deinszektalizálni (ezt a szót most találtam ki), egy éjjeli lepkét vertem agyon hatalmas női sikítások közepette.
Amúgy a focicsapat összejött, a két magyar és két brazil mellé még csatlakozott egy moldáv és egy montenegrói (a Nagyon-Kis-Antant országai), és darabra már megvagyunk.
A szerdai prezentációt inkább nem juttatom eszembe.
Ugye tegnap nem feküdtem korán, és akkor se tudtam elaludni, aztán reggel hétkor elkezdtek markolókkal  meg légkalapáccsal aszfaltot törni az ablakom alatt. Úgyhogy most alszom.