Pubquiz

Bejegyzésdömping folytatódik. Alkalmi- és kampányolvasók jól készüljenek rá, mielőtt olvasni kezdenek, kényelmes fotel, tea és három napra elegendő élelem legyen a közelben mikor elhatározzák, hogy most aztán tényleg mindent elolvasnak.
Tegnap volt az úgynevezett Pubquiz, havonta egyszer rendezett esemény a legfőbb szórakozóközpontban, direkt international studentek számára. Mint a neve is mutatja vetélkedőről volt szó, leginkább műveltség, kisebb részt talpraesettség terén. A házban Fien kezdte reklámozni és engem is hívott, úgyhogy csatlakoztam. eleinte úgy nézett ki, hogy két csapatot indít a ház, aztán sokan késtek, akkor úgy nézett ki, hogy egyet, aztán jöttek váratlan vendégek is, és három csoport lett.

RÖF-RÖF !

Ha szabad pletykálkodni, kinyomoztam, hogy Simonnak melyik (általam személyesen nem ismert) évfolyamtársánál van érdekeltsége, és indulás előtt szóltam neki, hogy randim lesz egy XY nevű lánnyal, legyen kedves szurkolni. Valahogy nem volt teljes az öröme. Még gyorsan elmondtam neki, hogy publikus buliban fogunk találkozni, és a helyszínt, és nagyon-nagyon meglepődtem, amikor három perccel utánam ő is megérkezett. Komolyan, mostantól így fogok tagokat toborozni akármilyen programhoz.
A csapatban négy lánnyal voltam együtt, Fien flamand, Madara lett, Blanka magyar és Ivana szerb voltak velem. Ami azzal is együtt járt, hogy egyes kérdés-szekcióknál (sport, történelem) közismerten ronda kézírásom ellenére odaadták nekem a válaszlapot azzal, hogy csináljak amit akarok.
Nyolc témakörben kaptunk tíz-tíz kérdést, és jó nehezeket, tényleg erősen meg kellett erőltetnünk magunkat, és így is volt olyan szekció, amiben a tízből két pontot gyűjtöttünk. Mi volt? Politika, sport, földrajz, történelem, filmek, ételek-italok, képek, zenefelismerés. Történelemben egész jó voltam, reménykedtem, hogy jó kérdéseket kapok, volt is ilyen, hogy milyen város áll ma Tenochtitlán helyén, meg olyan is, hogy milyen híres regényt írt Cervantes. Most ezek könnyű kérdésnek tűnnek. De volt egy teljesen közhelyes idézet, úgy világnézete alapján betippeltem Gandhit szerzőjének, és bejött. Csak jelzem, hogy annyira megfoghatatlan volt, hogy a másik tippem Marcus Aurelius lett volna. Ja és azt is tudtam, hogy a Ford-T mért volt fekete. Az más kérdés, hogy a görög-római istenpároknál elkevertem egyet... De Zeust tudtam!
Filmeknél volt olyan, hogy fel kellett ismerni egy színészt, Blanka megmondta, hogy miben játszott, arról én megmondtam a vezetéknevét, arról Ivana megmondta a keresztnevét, hát szóval ilyen a csoportmunka. Zenénél meg felismerni kellett darabokat tíz másodperces részletekből, nagyon aljas módon beraktak néhány legfrissebb slágert is, amire mindenki táncol a diszkóban, de senki nem tudja a címét.
Menet közben vitatkoztunk, hogy az első helyért hajtsunk, vagy a vigaszdíjért, és túl gyakran változott a véleményünk. Úgyhogy tizedikek lettünk a huszonegyből. Gyorsan kiszámoltuk, hogy az az első fele, és hogy a másik két Diaconessen-csoportnál jobbak voltunk, és Edit csoportjánál is :)
Utána Oscar elvitt minket a város egyetlen olyan bulizóhelyére ahol szabad füstölni épületen belül, aminek az lett a következménye, hogy itthon első dolgom volt az összes ruhámat szennyesbe dobni, és hajat mosni, és csak utána ettem. Buli közben volt alkalmam megfigyelni, hogy mi történik azzal aki befüvezi magát, igazából elsőre nem feltűnő, bár amikor a flamand és holland nyelvjárásokról beszélgettünk, akkor megkérdezte tőlem az illető (akinek nevét fedje jótékony homály), hogy én holland vagyok-e vagy belga. Fél perc hülyén nézés után azt válaszoltam, hogy a határvidékről jövök. Blanka meg röhögött a háttérben.
Fien leszidott, hogy teljesen más ütemre táncolok, mint ami a zene, aztán vigasztalásul kaptam két ölelést. És akkor minden jó, ha a vége jó, és akkor ennek a bejegyzésnek is jó a vége.