Vendégségek

Ez a cikk arról fog szólni hogy kit hogyan láttam vendégül, mert ha hiszitek, ha nem ezen a héten legalább két, de ha úgy vesszük, négy vendéget fogadtam.
Először, szerda este Lieuwe volt meghívva. Ugye múlt héten összefutottunk az egyetemen, akkor mondtam, hogy szeretném vendégül látni, aztán emailen fixáltuk az időpontot. A takarítás és főzőcskézés miatt kihagytam az HIR szemináriumot, miután múlt héten kiderült hogy nem kötelező bejárni, és marha unalmas, csak a házit ellenőrizzük. Azért megírtam a házit, csak nem mentem be ellenőrizni.
Előszöris másodpercre pontosan akkor érkezett meg az épület elé, amikor megbeszéltük. Aztán jól leszidott, hogy nem illik szkippelni az órákat.
Büreket akartam sütni, ugye Sirintől lestem el tavaly nyáron, aztán alkalmaztam a magyar gyomor igényeihez, és most megint alkalmazkodni kellett az itteni konyha felszereltségéhez, pl. a tojást egy villával kentem szét a tetején, és a rétestésztát sem tudtam nyújtani, így a fonott-kalács forma helyett inkább kifliket csináltam. És nem is lett kész, hagytam egy cetlit a konyhapulton, hogy ez az enyém, ne nyúlj hozzá, amíg lementem Lieuwe elé az utcára:)
Megettük, beszélgettünk egy nagy adagot, leginkább az itteni élettel kapcsolatos kalandjaimról és politikáról. Ugye itt nemrég voltak választások, otthon meg Gárda-felvonulás volt, aminek a híre eljutott ide, és persze magyarázkodnom kellett, hogy az nem úgy van, meg az csak párszáz ember, meg legközelebb nem ők lesznek a harmadik legnagyobb párt.
Lieuwe azt mondta, hogy a keresztneve fríz eredetű és tökmáshogy kell kiejetni mint gondoltam, de Leo-nak is szólíthatjuk, arra is hallgat. És valami oroszlános dolgot jelent a neve, de nem szimpla oroszlán, hanem embereket mentő oroszlán vagy mi.
Közben jól összebarátkozott leginkább Issajával de a többi helyivel is, akar csatlakozni hozzánk ha legközelebb összejövetel van, illetve megbeszéltük, hogy 2014 nyarán meglátogatjuk Issaját Zambiában. A bürek elfogyott, megittuk mellé a rakit, meg egy kóstoló pálinkát.
Ugye félreraktam az utolsó három üveg kőbányait, hogy megmutogassam pár szakértőnek hogy nem a Heineken a világ legrosszabb söre, a háromból egy kilyukadt és meg kellett inni, egyet oda akartam adni Lieuwének de azt mondta, hogy ennyi alkohol neki bőven elég volt, és legközelebb. Onurnak odaadtam amit neki szántam, nagyon meghatódott, és ő is adott egyet a kedvenc német söréből, ami enyhénszólva osztályon felüli. egy óra alatt leküzdötte a kőbányait, de azt mondta, hogy ilyen rossz sört még nem ivott soha.
Éjjel fél egykor, amikor már mindent befejeztem, kimentem a konyhába már nemtommiért, valószínűleg csak fogat mosni, de a spanyolok akkor győzködték Simont, hogy menjen velük bulizni. akkor engem is elkezdtek győzködni, de végül nem mentem, Simon se, csak a spanyolok. De ha már így alakult, Simon elkezdett nekem mesélni a szülővárosáról, Koblenzről, meg az iskolájáról, aztán megmutatta az összes nevezetességet és az érettségire készült vizsgafilmjét is (amiben mindenki öngyilkos lesz, ő úgy hogy kiugrik az ablakon), aztán én is megmutogattam az összes képeslapokat, főleg Adriét és Sirinét, amik most jöttek, és az összes blogjaimat és mindent. Úgyhogy mire észbe kaptunk már három óra elmúlt.
Akkor összetalálkoztunk a folyosón Elise-szel és Philip-pel, még velük is kellett beszélgetni, úgyhogy jó hosszúra nyúlt az este. Simon rájött, hogy szülinap miatt kapom a képeslapokat, és nagyon meg akarta tudni, hogy mikor van, de mindent tagadtam, a TAJ-kártyámat mutattam neki, mert azon április 2. van, mint kiállítási dátum, de az, hogy az kiállítási dátum, az magyarul van ráírva.
Más kérdés, hogy aztán Elise-éknek, Timinek és Viateur-nek is elmondta hogy blogolok, ők a címet nem tudják, de nem igazán örülnék ha az összes szereplő rácuppanna az olvasásra. Ugye nekem csütörtök délelőtt órám volt, de Simon késő délutánig aludt, amikor este hatkor találkoztunk akkor good morning-ot köszönt, és akkor reggelizett, amikor én vacsoráztam.
Mára (péntekre) pedig Edit volt hivatalos, és előbb ért ide, minthogy én kimentem volna elé, és már itt bolyongott a folyosókon egy darabig. Aztán bekopogott egy random szobába, és megkérdezte, hogy hol lakom, és akkora mázlija volt, hogy olyanhoz kopogott be, történetesen Estherhez, aki tudta. De ha a földszinten kezd el kérdezősködni, akkor elég soká tartott volna mire talál egy megfelelő embert, nemtom milyen isteni sugallat vitte őt a második emelet közepére. Na de mire ideértek a szobámhoz, addigra én már lementem az utcára.
Aztán csak megtaláltuk egymást, és jól főzőcskéztünk. Paprikás csirke volt műsoron, amit még egyikőnk se sütött, és egész jó lett, nem csak "ahhoz képest" hanem tényleg. Mellé lecsúszott jelentős mennyiségű sörike és egy kóstolónyi pálinka, meg aztán egy kis csoki-süti.
Közben kiderült, hogy Edit csak néha de az édesanyja rendszeresen olvas. Úgyhogy igyekszem leszögezni, hogy ilyen kedves és jólnevelt leányzóval, mint Edit, csak igen-igen ritkán hoz össze a sors. Az meg egyenesen szenzációs és életkedv-hatványozó intézkedés, hogy hozott nekem egy adag tejfölt, és egy adag házi sajtos-sütit. elég jól leszek tartva még a következő napokban :)
Aztán sokmindenről beszéltünk, talán leginkább az itteni tapasztalatokról, és az életről, meg a student houseokról. Hát majdnem négy órát volt itt, ebből saccra egy a főzőcske, a maradék miatt meg magyarázkodni kellett Martánál, hogy milyen lányt látok én vendégül a szobámban, de kilőttem a pletykát. De ha már pletyka, vicces hogy pont ma, ez olyan Cipőkanál-szerű pletyka lett volna, aki érti, érti, aki nem, nem, és ha-ha-ha.