Pecsét, aláírás, könnycseppek

A cím az utóbbi időben a legkedvencebb irodalmi idézetemmé lépett elő. Egy kis Bovaryné-szubsztrátum, arra nézvést, hogy hogyan illik befejezni egy (szerelmes) levelet, és persze szanaszét lehet metaforizálni.

Azt meg mindenki tudja rólam, hogy a prózát jobban szeretem a drámánál.

Ez az aláírás:

http://www.youtube.com/watch?v=FVcmcDgeISc

http://www.youtube.com/watch?v=rjFaenf1T-Y

Ezek a könnycseppek:

http://www.youtube.com/watch?v=0BpfcKyslnU

http://www.youtube.com/watch?v=Cn1Glwo5N5M

És ez a pecsét:

http://www.youtube.com/watch?v=2ZXs49kNf9A

http://www.youtube.com/watch?v=PNP9lqMVnfw

http://www.youtube.com/watch?v=lcfyl3dJk5U

Ma voltam biciklit újrakeresztelni. Őszinte híve vagyok a kereszténységen belüli ökumenizmusnak, de ha mégis csak rajtam múlik, és a keresztelendő személyt nem sértem meg vele, akkor legyen katolikus. Meg akkor már új nevet is kapott, a Linkus enyhén szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgyhogy mostantól Rocinante. A másik variáns Odüsszeusz hajójának neve lett volna, de az nem ugrott be fejből, akkor meg képmutatás lenne. És a Don Quijote mégis ideillőbb minden másnál.