G-U-L-Y-Á-S

Hősünk és a Vismarkt

Még mielőtt a gulyásra rátérnénk, egy kis foci. Igazából vasárnap minden együtt volt ahhoz, hogy életem leggyengébb teljesítményét nyújtsam a futballpályán, na jó még egy kis izomláz hiányzott, de egyébként minden. Nem is ment jól, mezőnyben azt csináltak mellettem az ellenfelek, amit akartak. Úgyhogy egy idő múlva a szóltak a csapattársak, hogy akkor talán próbáljam meg a kaput. Nem biztos hogy jó ötlet volt. Előbb egy sunyi szögletet sikerült beütni magamnak a kapuba, le is pergett előttem Tokody, Durica, Gary Neville, meg az összes legendás öngól a futballtörténelemből; majd egy beadás csúszott be a kapuba, kábé úgy mint ahogy a törökök elleni első magyar gól kinézett. Hát szóval a számszerűsíthető dolgokban sem álltam túl jól, és főleg ha a kapus hibázik, annak gól az eredménye, és az nem jó. Aztán telt az idő, cseréltünk, kimentem középpályára, és megint telt az idő, és valaki bemondta, hogy győztes gólig, és utána sipirc haza. És láss csodát, egyszercsak ott álltam csak a kapussal szemben a labdával, és akkor már be is vertem. Na akkor most lehet mérlegelni, hogy az az idézet amit az egy cikkel korábbi videóból írtam ki valamelyik cikkbe, az helytálló-e.
Amúgy meg azt számolgatom, hogy hány napom van mire, és hogy ha mostantól január végéig megállás nélkül tanulok, akkor befejezek-e minden feladatot. Nem biztos. Valószínűleg lesz olyan, amikor 3-4 nap alatt kellene elővarázsolni egy 10 oldalas dolgozatot az abszolút semmiből.

Íme az atomállat mosolygós műanyag fakanál

Úgyhogy tegnap is mély örömmel, miközben mindenki filmet nézett, három órán át vacsorázott és társasági életet élt, addig én kuksoltam a szobámban és olvastam éjfél utánig, és még csak utána engedélyeztem magamnak a vacsorafőzést. Persze így a konyha és Marta szobája között félúton bármilyen társasági esemény van, azt mind hallom.
Igazából hétfőn is tanulni kellett volna, nagyon, de aztán mély lelkiismereti kételyekkel harcolva, arra gondolván, hogy egyszer élünk és akkor is meghalunk, elmentem gulyást főzni. Az összes nyelvekkel foglalkozó diákkör összeszövetkezett, hogy rendeznek egy tappasavond-ot, ez így egy fogalom, nem merném vacsorával fordítani, olyan vacsora, ahol sokféle ételből van egy kóstolónyi. Nos, erre Edit echte hundert procent Ungarische Gulash-sal akart készülni, ezügyben összebeszélt az Eveline nevű finnszakos leányzóval. És akkor már bekönyörögtem magam én is harmadiknak.
Az első sokk akkor ért, amikor meghallottam, hogy a nyolckor kezdődő vacsorára háromkor kezdjük el a készülődést. Szóval háromtól vásárlás, és hajtépésig menő viták arról, hogy kell-e paradicsom, és hogy a csípős paprika helyettesíthető-e csilivel. Négytől főzőcske Eveline lakásán. Edit lett a mesterszakács, és ketten lettünk segédmunkások, és volt közben tea és finn sütike. Nagy viccelődések közepette, hosszú és gondos munkával este hét körülre készen is lettünk.

Csendélet gulyáskrémmel és Piros Arannyal

Ekkor jött a második sokk, merthogy a három csordultig teli lábost valahogy át kellett volna vinni a város túlsó felébe. Ez annyira megoldhatatlannak tűnt, hogy inkább leettünk a tetejéből néhány adagot:). Szóval akkor voltunk hárman, illetve négyen mert egy másik finnes leányzó is csatlakozott a szállításhoz, kezeinkben teli lábosokkal, kiegészítőként egyéb látványosságokkal, nekem a táskámból lógott ki néhány bagett, a negyedik illető (akinek elfelejtettem a nevét), a fejére húzva sisakként vitte azt az edényt amiben a sütiket tálalni szándékoztuk. És így keresztbegyalogoltunk a városon, nyilván senki nem nézett minket hülyének.
A helyszínen aztán kiderült, hogy túllőttünk a célon, vagy a többiek teljesítettek alul, nemtom, de a többi nemzet képviselői legfeljebb sütivel vagy kenyérrel készültek, a miénk kilométerekkel több odakészülést és energiát igényelt. Valószínűleg a legjobb is volt az egészben, de ez most más kérdés.

Megszemlézzük az eredményt

A buli is elég közepes volt, többnyire mindenki a saját nációjával vagy diákkörének tagjaival volt elfoglalva, szóval a siker elég mérsékelt volt. Én is többnyire Edittel voltam, meg azzal a spanyolszakos holland Jézus-hasonmással, aki az egyetemi újságba fog írni a buliról, és rábeszéltem, hogy írja azt, hogy a gulyás a legjobb. Meg akkor már le is betűztem neki, hogy G-U-L-Y-Á-S.
Amúgy meg jól telezabáltam magam, alig bírtam fölállni, utána egy olyan 18 órán át nem éreztem szükségesnek újabb táplálék magamhoz vételét.