Időközben a ház abszolút sztárja, a vacuum cleaner újabb fotókat töltött fel magáról, péntek délelőtt arról, hogy tanul, este pedig arról, ahogy elindult befelé a városba bulizni. Mellékelem a tanulós képét. Hát nem édes?Nos, a hét közepén én is kábé így néztem ki, eléggé ki volt centizve a güzülés ahhoz, hogy fel tudjak készülni a csütörtöki és pénteki órákra.
Pénteken a történelmen azt mondta a tanár úr, hogy most lejjebb vitték a követelményeket, és csak egyharmada bukott meg a vizsgázóknak. De a mi csoportunkból 40%. És ez nem jó. Csipkedjük magunkat. A magamén kívül két ötösről egy hatosról és egy nyolcasról tudok az ismertségi körömben, így nem is rossz a hetes. Az olaszok akikkel mostanában ülni szoktam ezen az órán (Nicoló, Fabio), be is szóltak, hogy mit összerinyáltam a dolgozat után, hogy így billegek meg úgy aztán hetes.
Aztán péntek este kitört a hétvége és a hawaii. Az Groningeni Magyarok szervezet hivatalos vacsorájára voltam hivatalos. Még út közben összefutottam Edittel és Pistivel, aki itt lakik szemközt a B épületben, de még nem találkoztunk korábban. Velük beszélgettem legtöbbet az est folyamán is. Pisti most doktorál nyelvészetből, és az eddig itt töltött két hónapot a szobájában töltötte írással, a közvetlen szomszédjain és konzulensein kívül senkit nem ismert, most a szöveggel végzett, mostantól lazázik és ismerkedik. Hát szóval vannak érdekes dolgok. Amúgy jó ember, mondott friss pletykákat a nyelvészek viselt dolgairól, és rágja a fülem, hogy mostantól együtt menjünk misére.
Összességében kb. 25-en voltunk, pár olyan akivel már találkoztam korábban, és a többség akivel nem, vagy épp csak felületesen. A többség itt tanul, aztán volt két bébiszitter, egy zenész meg egy életművész. Utóbbi megér külön néhány sort, azt mondja 39 éves, öt éve él Hollandiában, többnyire alkalmi munkákból. Most épp négy állása van, a hét minden napjára jut kettő, vagyis szabadidő abszolút nuku. Ebből az egyik helyen ingyér dolgozik, mert így egyezett meg a főnökével, aki 63 éves nő, hogy ingyenmunkáért cserébe papíron összeházasodnak, a hősünk megkapja az állampolgárságot, és reménykedhet abban, hogy ő örököl. Az meg a másik része a történetnek, hogy érkezésétől távozásáig folyamatosan végigbeszélte az estet.
Amúgy paprikás krumplit sütöttünk és palacsintát, és egész jó lett mindkettő, aztán előkerült némi alkohol is, hogy elég volt-e vagy sok, az vitatható. Végezetül videóra mondtuk, hogy ki mit csinál itt, csak hogy az örökkévalóság is tudjon róla, és mentünk, a többség a centrumba, én haza.
Persze otthon nem alvás volt, hanem Traditional Party, amire most engedélyt kaptunk, hogy hajnali háromig tartson. Negyed kettőre értem vissza, akkor 46 embert számoltam össze, majd bevetettem magam a forgatag közepébe. Ámde valami furcsa érzés kerített hatalmába, hogy nem ott lenne dolgom, úgyhogy gyorsan kiszaladtam, és válaszoltam Kingóca kommentjeire. Háromkor Slavka felkapcsolta a villanyt (addig csak gyertyafény volt), és elzavarta a népet a belvárosba. Én maradtam, mert azért aludni is kell valamikor, legalább jelzésértékben, és akkor találkoztam a két afrikaival,a kik akkor mertek előtántorogni mosdóba, ahogy ők mondták, ők "a szobájukból élvezték a bulit". Szóval erősen érik, hogy legközelebb már másik konyhában legyen a gyűlés.
Reggel már fél tizenkettőkor talpon voltam, szerintem ezzel én voltam az egyik első, Elise-szel ketten kipucoltuk a konyhát, közben jól kipletykálkodtuk magunkat, és egyúttal eltettem magamnak azokat a bontatlan üvegeket, amiket a tulajdonosok ottfelejtettek, ejnye ez a magyar virtus.
Ma meg nemtommivolt, elmendegélt az idő, este csaptunk egy kisebb összejövetelt Máté születésnapja miatt, as szervezés éppen nem volt a legolajozottabb, de mit lehet tenni így utólag.
Vacsorára tejszínes-gombás-borsos husit sütöttem, és sorban nézett mindenki gülü szemekkel, hogy mi ez. De nem adtam nekik. Hát ilyen itt az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése