Megírhatod magyarul is

Most akkor még a szokványos olvasóközönségnek kéne írni valamit arról, hogy mitől döglik a cserebogár, és hogy mi volt az elmúlt napokban.
A második fél-félév első fele volt, némileg más órákkal. Az international relationsból 1. helyett a 2. lesz, az előadás ugyanakkor, a szeminárium péntek délutánonként, és más tanárral. Most onnan jövök. Azt mondja a tanár, hogy nem kötelező bejárni, de aki bejár, az legyen kedves tényleg felkészülni, és elég alaposan meghajtotta a népet. 20. századról lesz szó, többnyire Európán kívül ez olyan dolog, amiről eddig keveset tudtam, szóval nem hagyatkozhatok arra, hogy ikúból és emlékezetből lehozom.

Amúgy a külföldi cserediákok a minorosokkal együtt tesznek ki két szemináriumi csoportot, és sikerült olyan szerencsésen intéznem, hogy a házból ismert három és a Sankari-finnugrisztikából ismert egy mind a másik csoportban legyen. A tanár első óra lévén szünetben jól kikérdezett minket, hogy ki kicsoda, a vezetéknevemet egyáltalán nem tudta kiejteni, a G és az Ö egyaránt meghaladja a repertoárját, úgyhogy maradtunk a keresztnévnél. Ez volt az első amikor nagyot nézett. A második amikor elkezdtem mondani, hogy reneszánsz szakos vagyok, irodalom BA-val a hátam mögött. Miután előtte tíz perccel a Dél-Afrikai politikai helyzetről kérdezgetett, mint olyan tananyagról, amit én otthon témába illőként elfogadtatok.

A magyar irodalmas óra körülbelül ugyanúgy megy tovább. Kedden lesz egy „Hongaarse filmavond” és gulyásleveses-vörösboros vacsora, amit ő szervez, de én is izgulok, hogy jó legyen. Fel voltam kérve, hogy vigyek valami zenét, gyorsan lemásoltam az Adritól kapott Csík és Mentés Másként CD-ket, azt mertem javasolni, hát a vendégeket sajnálom, mert hogy nem fognak tudni ülve maradni az biztos.

Kedden volt az utópiás órából az utolsó előtti. Jövő héten lesz az utolsó, mert azt mondja a tanárnő, hogy annyi kutatnivalót ad fel, hogy ahhoz idő kell, és akkor nem tart órát, egyesével megyünk majd konzultálni. Szóval jövő hét utántól hétfő este lesz a HIR-előadás, csütörtök délelőtt a magyaros, és péntek délután a HIR-szeminárium, a fennmaradó időben pedig a könyvtárban és a képernyő előtt fogok savanyodni.

Na de a lényeg az, hogy szünetben odajött hozzám a tanárnő, aki ha jól vettem ki, tősgyökeres amerikai, az esszém előzetsével, és elkezdte mondani, hogy látja magyar szakirodalmat is idéztem. Már épp elkezdtem volna magyarázkodni, hogy ó jaj, megkeresem az angol fordításukat, csak most időszűke meg minden, de még mielőtt megtehettem volna, így szólt: „If you want, megírhatod magyarul is”. Mondom, hogy á nem, kell az az angol gyakorlás meg minden, és csak nemtomhány mondat után esett le, hogy magyarul beszélgetünk. Hoppá.
Azt mondta, Debrecenben volt cserediák annó, ahhoz tanult meg magyarul, azóta nem sokat gyakorolt, de olvasni elég jól tud. Itt elcsodálkoztam, hogy amerikai történészhallgató mi olyat hallhat Magyarországon, ami miatt érdemes megtanulnia magyarul, de ő tudja.

És ezen tudásának korábban nem adta legkisebb jelét sem! Jó, kiejtette Matthias Corvinus és Zapolan (Szapolyai János) nevét, de ennyit azért egy történészprofesszor tudhat. Lehet hogy arra várt, hogy mikor fogok találgatásokba bocsátkozni az anyja foglalkozását illetően?
Na hát ez van, meglepődtem, azért azt az esszét csak angolul írom meg (8000 szó, a legkeményebb feladatom ebben a félévben), szerdán szembejött a folyosón és már messziről telibevigyorogtuk egymást.

Szerdán a hónom alá csaptam Philip-et, és vele mentem focizni. Út közben jól kiakadt, mert Joaquín eltörte a biciklijét, és nem is szólt neki… Kevesen voltunk, potyogtak a gólok, én is lőttem sokat, hatra emlékszem utólag, de lehet hogy több volt. És volt közte klasszikus hálószaggató bomba is. „Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól a maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre.” Közben ez az idézet járt a fejemben. Aki rákeresés nélkül megmondja, hogy kitől van, az kap egy puszit. Szóval jól jött az a néhány gól.

Amúgy iszonyatosan fel volt ázva a pálya, többcentis híg iszap mindenhol. Akinek stoplisa volt, az még csakcsak megállt, de én a sima sportcipőben esélytelen voltam. Az első alkalommal, amikor futni próbáltam, akkora hátast estem, hogy lerepült a szemüvegem, és a hátsóm és a fejem és mindenem beleplaccsant a pocsolyába. Amikor az első gólomat lőttem, akkor is kicsúszott a támaszkodó lábam, és semmit nem láttam a labda útjából, a többiek mondták utólag, hogy még a háló is kiszakadt szó szerint a bal felső sarokból (1Taig 3,18; 1Taig 18,22).
Most a hasfalamban és a nyakamban éreztem izomlázat foci után, elsőre nehezen megmagyarázható, de Philip szerint azért, mert a csúszás labilis talajon minden lépésnél egyensúlyozni kellett.
Mint az bizonyára köztudott, holnap jönnek a piárosok, Boy, Misi, Paci, és ha jól vettem ki, Gyurka is. Próbálok matracokat szerezni, egyelőre mérsékelt sikerrel.
A program szombat-vasárnap Amszterdam megtekintése, hétfő-kedden Groningené. Bővebben meg majd utólag.