Nos, tehát

Nos, tehát ott hagytuk abba, hogy a múlt héten amíg a többiek vagy vizsgáztak vagy buliztak addig én a képernyő előtt csücsültem és írtam, nemtom öt nap alatt teljesített 12 oldal (magyar nyelven) milyennek számít, a szakdolgozatírás utolsó hetében gyorsabb voltam, de azért rossznak éppenséggel ez sem rossz. Péntek este lettem kész, fél órával azelőtt, hogy kitört a buli a folyosónkon. Azóta el is küldtem a tanárnőnek, annyit már vissza is írt, hogy alapos munka.
A pénteki buli, hát elég jó lett. Nagyjából. Kezdjük ott, hogy jött Lieuwe is, és a koliból mindenki aki él és mozog. Egy óvatlan pillanatban 42 embert számoltam össze; még egyszer mondom, hogy korábbi bulik alapján heringezve 25 főre becsültem a konyha befogadóképességét...
Hippinek kellett volna öltözni, de nekem valahogy nem tetszik a beöltözősdi, és különben sincs túl sok jelmezem itten. Szóval felvettem egy zöld pólót, azzal hogy környezetbarát vagyok és kész. Aztán amikor a harmadik ember szólt, hogy ez így kevés, akkor felkötöttem egy piros-fehér kockás konyharuhát a fejemre, és én lettem a király. Ugye ez az a konyharuha, amit minden lakó megkapott, és ilyenekkel vakarjuk a többnapja odaszáradt csulákat a konyhapultról, és általában nem olyan állapotban vannak, hogy azt az ember a hajába akarja tenni, de az enyém végig használtalanul állt a polcomon.
Éjfélkor megjelent Slavka és elzavart minket, a többség persze nem aludni ment hanem a belvárosba. Hát, becslések szerint a jelenlevők fele esett le útközben a bicikliről. Erős szél volt na. Még a belvárosba is kb. harmincan mentünk, ez erősen rekordgyanús.
A szombat nem volt túl effektív tanulás szempontjából, kezdve ott, hogy kettőkor keltem, ami azt is jelenti, hogy három órám volt látni a napocskát. De egyébként szombaton el kellett kezdeni írni a mára való beadandót, nemrég fejeztem be, még másfél órával határidő előtt, ami abszolút királyság. A terjedelemmel és a színvonallal vannak kisebb gondok, de ha a címlap és a lábjegyzet is beleszámít, akkor elérem az alsó limitet. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
Vasárnap kihagytam a focit, mert akkor épp úgy állt, hogy nem férek bele az időbe, aztán később kiderült, hogy mégis beleférek, és akkor elmentem futni Simon-Elise-Philip-pel. 45 perc volt szakadó esőben, többnyire elég lassan, mert a leglassabbhoz igazodtunk, aztán az utolsó ötszáz méteren Simon (aki maratont fut meg ez a no. 1 sportja) beleadott mindent, és tudtam menni vele végig, és most büszke vagyok magamra.

http://www.youtube.com/watch?v=XJLPj7v0EFc
"Milyen a hangulat tifelétek? Azt olvastam kitűnő.... Akkor biztos kitűnő!" Nem irigylem azon ismerőseimet, akiknek be kell számolniuk ismerőseik előtt arról, hogy hogy vagyok én itt. A legrövidebb válasz ugyanúgy lehet az is hogy jól, és az is, hogy rosszul. Az egy külön filozofikus regény lenne, hogy a jól vagy rosszul levés mennyiben múlik az ittléten.
Jó, oké, azt mondani, hogy "jól" az még mindig egy szótaggal, és négy karakterrel avagy két hanggal kevesebb mint azt mondani, hogy "rosszul". Szóval akkor legrövidebben jól vagyok.