Két fronton is zajlott az élet az elmúlt napokban.
Először is, megjött az utolsó órám jegye is, az Utópiáé, hatos lett, ami ugye a magyar kettesnek felel meg annyiban hogy éppen nem bukás, bár annyiban nem, hogy Hollandiában egyáltalán nem ciki hatost kapni. Ezzel megkezdhetem az itthoni adminisztrálást, amihez kívánjatok sok szerencsét, mert undorodom tőle, és mert remélem hogy még semmit nem késtem le.
Másrészt meg számot vetettem sorsommal, április 15-én kell leadni a szakdolgozatot, odáig nyilván levegőt venni nem lesz időm, utána viszont igen. És akkor akár vissza is mehetnék Groningenbe pár napra. Mondjuk április utolsó napjaira, amikor lesz a királyváltás, és Esther rágja a Diaconessen-lakók fülét hogy akkorra menjünk haza. Meg azóta beszéltem Boyjal és Edittel, és elvi kifogásuk nekik sem volt.
Közben ment a kapcsolatolás az ottmaradottakkal, Esther azt mondta, hogy némi kipofozás után 60 euróért adta el a biciklimet (jó állapotban annál többet is megér), aztán az új tulajtól két nap múlva ellopták.
Hát ilyen az élet.
Hm, kalandos élete van egy bringának odakint. Csak itt a háttérben lévő bicikli örök. Hogyhogy neki sikerült eladnia ennyiért, ha te már novemberben halottnak nyilvánítottad?
VálaszTörlésMegéri pár napra kimenni? És miért lesz királyváltás, ha már lassan ország sem lesz?
Groningenbe egy másodpercért is megéri kimenni!!!
VálaszTörlésAzért írtam így, hogy kipofozás után, ugyan nem kérdeztem hogy mit csinált vele, talán kereket cserélt, és úgy tényleg sokat ér. Én roncsként is negyvenet kértem volna érte.
Most nem kérdezem meg hogy ki vagy :)