Sinterklaas

A cím az a Mikulás holland nyelven. Grüns nyelven nem tudom.
  Viateur hajnalban hazautazott, ebből az alkalomból tegnap igyekeztem akkorra időzíteni a vacsorámat, mint ő, sikerült, még utoljára jól megbeszéltük az élet nagy kérdéseit. Aztán nem sokkal később bekopogott hozzám Marta és Simon hogy vettek egy kis sütikét és csokikát, majd csapjunk egy búcsúünnepséget neki. Éppenséggel nem szervezték agyon a dolgot, mert ők úgy tudták, hogy Isaiah is elmegy, pedig ő még egy hétig marad, és nem tudták, hogy Viateur nem szereti a csokit.
Aztán tizenegy körül, amikor a többség ott lébecolt a konyhában, letöröltük az asztalt és kihívtuk a két afrikait a szobájából. Joaquín és én gyakorlatilag mondatonként felváltva tartottunk egy rövid szónoklatot, hát ugye a többség az éjszakákba nyúló bulik miatt került érintkezésbe az afrikaiakkal, úgyhogy az egésznek lett egy utólagos bocsánatkérés-íze, hogy bocs hogy ennyit zajongtunk.
Viateurt is mondott pár szót, hogy sokat tanultunk egymástól, és hogy mennyire lenyűgöző életerőnk van hogy hajnali háromkor még bulizunk, és hogy páran még csak akkor mennek be a belvárosba.
Ja meg el ne felejtsem, volt még egy tömegesemény kedden. A történet ott kezdődik hogy két hete Jess vért hányt egy buliban, sok vért, azóta kórházban van. Eleinte százával látogatták, aztán amikor kiderült, hogy tbc-ről van szó, azóta az orvosok nem örülnek a látogatóknak, mostantól egy hónapig el lesz zárva. Erre az alkalomra küldtek neki közelállói néhány dekorációt, hogy mégse üres szobában csücsüljön, és egy csoportképet itt mindenkiről. Ez azért volt jó, mert mindenki egy helyen volt, és lesz egy ilyen csoportképünk. A másodikon valaki kiköltözött, ott van egy üres szoba, az lesz mostantól közösségi szoba. Nemtom ki lakott ott, ami azt is jelzi hogy antiszociális volt az illető.
Most meg izgulunk, hogy nem lesz-e tömeges fertőzés, eddig nincs jele, de hát egy fedél alatt éltünk hónapokig, és többnyire átjárt zuhanyozni a mi fürdőszobánkba.

Na de ha már mindenki egy szobában volt, akkor megtárgyaltuk, hogy legyen ajándékozás így Mikulás táján, gyors cetlihúzás, akkor talán nem írom ki, hogy kit húztam, mert még a végén olvassa. De amúgy a Vacumm Cleanert is berakták a cetlik közé, azt még értem, hogy ő kaphat egy új porzsákot vagy szűrőt, de mit ad?
És akkor térjünk vissza időben szerdára, Viateur búcsú-eszegetésére. Kihasználtam, hogy mindenki egy helyen lebzsel, és egy zacskó szaloncukorral elkezdtem körbejárni az épületen, és elpötyögtetni őket a szobák előtt. Az eredeti terv az volt, hogy az ajtók alatt dobálom be, de nincs mindenhol akkora kétcentis rés mint nálam, úgyhogy sokaknál csak letettem a földre. Amikor visszaértem a konyhába, Blanka épp arra panaszkodott, hogy idén nem fog Mikulás-ajándékot kapni, aztán két perccel később ő volt az első aki észrevette, hogy kapott.
Egy kicsit le is buktam, mert a második emeletre két részletben mentem, és Clara, aki az első turnussal kapott, épp akkor ment föl, amikor a második turnust osztogattam, és konkrétumot nem látott, de gyanús lett neki, hogy mit mászkálok. Gyorsan megígértettem vele, hogy titkot fog tartani, és eddig be is tartotta.
Na de ezek után a mi emeletünk hátralevő háromnegyedét és a B-t nem mertem megejteni, az maradt éjszakára.
Este Luisnál volt egy kis gyűlés, ott szóba került, hogy ki osztogatja a csokikat, én csak okosan néztem, Luis inkább bután, Esther meggyanúsította Simont, hogy az övé tőle van, Simon meg rinyált hogy ő nem kapott.
Éjjel facebookon néztem, hogy mikor alszanak el az emberek, aztán háromnegyed háromkor már alig voltak, akkor bejártam a mi emeletünk többi részét, a földszintet és a B-t. Elég kísérteties volt, a folyosókon senki, a többség horkolt, páran szkájpoltak vagy filmet néztek. Ja és közben esett a hó.
Reggelre lett egy 3-4 centi tartós havunk, de ez nem baj, a baj az, hogy 12 perccel becsöngő előtt ébredtem. Ebből reggeli és felöltözés nélkül egy 34 perces késés lett, de még így is rekord. Még épp elértem a tanárnőt mielőtt hazament volna, úgyhogy volt óra.
Hazafelé jövet pedig kétszer futottam össze Lieuwe-vel, azt mondta jól van, hát neki nem tudtam adni csokit, de legalább még él. Kérdezte, hogy Bp-n is esett-e a hó, szerencsére napi ötven ember posztolja hogy esik, úgyhogy tudtam rá válaszolni:)
Hazaérve megragadtam a fotógépet, és kattintgattam párat a környéken, abból vannak a képek, kivéve a porszívós, mert az Rigóé.
Most majd némi mosdás, kaja, és akkor este hét körül nekiállok majd valami lényegi tanulásnak is.